"Szigetvárt erősen zsákba szorították."

A török Szigetvár kapitulációja 1689. február. 13.

1689. február 13-án történt, hogy Szigetvár városa 122 év török uralom alól felszabadult.

Kevéssé ismert, hogy a török uralom alóli felszabadító háború (1683-1699) során Buda 1686-os sikeres ostroma, felszabadítása (IX.02.) után a szövetséges keresztény csapatok a hadműveleteket folytatva még az év őszén a Dél-Dunántúlra is eljutottak és számos várost és várat (pl. Pécs, Siklós stb.) felszabadítottak. Bádeni Lajos őrgróf vezette csapatok már 1686 november elején felszabadították Kaposvárt, de ekkor Szigetvárt (ahová egyébként a magát megadó kaposvári török őrség is eltávozott) nem merte megtámadni, mert igen erős erődítménynek ítélte, s ezt tudatta a Haditanáccsal is. Még az év decemberébe egy pécsi császári csapat, Noirmarques őrnagy vezetésével támadást intézett Szigetvár ellen, de csupán a város házaiban okozhattak tüzet.

1687. január 11-én, hasonló "sikerrel" járt Orlick őrnagy különítménye is, amely a török Sziget elleni támadása során csupán 60 lakóház és 2 malom elpusztítását érte el. Azonban valóságos siker volt az, hogy e portyában egy török csapaton ütöttek rajta, akik - állítólag Egerből indultak ki, s erre felé igyekeztek volna a Balkán, illetve a Török Birodalom belseje felé - , az összecsapásban ekkor 150 török vitézt vágtak le, s 650 foglyot kísértek Pécsre.

1688. április 14-én újólag gróf Vecchi alezredes parancsnoksága alatt érkeztek császári katonák - németek és magyarok - Szigetvár alá. Mivel az ostromkísérletre nem vállalkoztak, úgy döntöttek az amúgy is elszigetelődött erősséget a kiéheztetéssel fogják elfoglalni és szoros blokádot vontak a város és a vár köré.

A vár és a város keleti oldalán - Pécs felől - voltak a legerősebben kiépítve a sáncok, hiszen a szárazföld felől innen volt legjobban megközelíthető Sziget. Az ostromgyűrű belső részén gyalogság, a külső övezetében a lovasság kapott helyet, akik folyamatosan cirkáltak a környéken, hogy a legkisebb esély sem volt arra, hogy a törököknek bármi segítség érkezzen. A fontos sáncoknak nevet is adtak: Szent Gábor, József, Károly, Victor Leopoldus és Szűz Mária nevet viselték. A blokád teljesen elszigetelte a védőket és a lakosságot bármi élelem, takarmány és tűzifa utánpótlás lehetőségétől. A források - meglehet túlzóak - 7-ezer főre becsülték a Szigetvárban összezsúfolódott török katonaság és lakosság lélekszámát. A helyszínről a Haditanács megbízott főtisztje, Königsegg gróf azt írta Bécsbe (1688. július. 18.), hogy: "Szigetvárt erősen zsákba szorították."

1688-1689 kemény és zord tele megtette a hatását: az év elején a várba és a városban nem csak borzalmas éhínség uralkodott, de a rettenetes hideg és a tűzifa utánpótlás hiánya miatt a fagyhalál is pusztította az embereket, oly annyira, hogy a korabeli német források szerint mindössze 400 ember volt életben (ezek közül összesen csak 100 katona)...

A török parancsnok, az utolsó szigeti bég, Hasszán, 1689. január 8-án követséget küldött az ostromlókhoz, hogy a megadási feltétekről tárgyaljanak. A tárgyalások nyomán a császári csapatok néhány tisztje és a török küldöttség vitte Bécsbe a megadási feltételeket, hogy ott az uralkodó jóvá hagyja... A küldöttség visszaérkezése után február 13-án a jóváhagyott kapitulációs okmánynak megfelelően az utolsó szigeti bég átadta Szigetvárt Gabriele Vecchi alezredesnek. Hatalmas fegyver- és lőszerkészlet került a szövetséges keresztények kezére. Ennek nagy száma jól tanúskodik arról, hogy mekkora ellenállásra számíthattak volna az ostromlók, ha rohammal támadnak Szigetvárra. A törökök felügyelet alatt még egy hónapig - március 13-áig - maradtak a városban, a kemény tél elmúltával csak ekkor indulhattak el kocsin és gyalogosan, kísérettel, hogy a Dunán rájuk várakozó hajókhoz érkezzenek...

A megadási szerződés alapvető pontjai a következőek voltak:

1. A városban és várban található minden hadviseléshez szükséges eszközt és lőport a keresztény csapatoknak át kell adni, s azt a császári katonaság őrizete alá kell helyezni.
2. A szigetvári törököknek csak azután kell elvonulniuk, miután a tél folyamán befagyott folyók hajózhatókká válnak. Addig az „alsó városi szállásaikon” tartózkodnak.
3. A törököknek ezideig minden ellátást – fizetés ellenében – meg kell kapniuk.
4. A törökök ellen semmilyen erőszakot és más jogtalanságot nem szabad elkövetni.
5. Az öregek és fiatalok szállításához a környékbeli kocsikat és lovakat biztosítani kell.
6. Minden renegát, aki muszlim hitre tért és e jelenlegi háború előtt már a várban tartózkodott az kedve szerint eltávozhat. Azok azonban kik e háborúság alatt pártoltak a törökhöz, azok nem hagyhatják el Szigetvárt. Azok a renegátok, akik vissza kívánnak maradni, legyenek bármily rendű és rangúak, szabadon maradhatnak. A távozókat gondos felügyelettel a határig kell kísérni.
7. Az elvonulók a kocsiktól és a menettől semmilyen módon nem távozhatnak el, őket a hajókig, a Dunáig kell kísérni.
8. A törökök minden foglya felszabadul.
9. Amíg a menet a Dunáig ér és ott hajóra száll, addig 4 török tisztnek, mint túsznak vissza kell maradnia.
10. Mindazt amit a felek elvégeztek és amiben megegyeztek, szigorúan és áthághatatlanul meg kell tartaniuk.

A török Szigetváron a keresztény csapatok kezébe került:

87 db. kisebb-nagyobb löveg,
9 db. különböző kaliberű falkonett,
8 db. bombavető mozsár (2 meglehetősen nagy volt),
900 db. bomba,
1600 db. janicsárpuska,
1800 mázsa lőpor
2000 db. Szablya.

A térkép az eredeti térképvázlat rekonstrukciója. A Szigetvári Várbaráti Kör tulajdonában és szíves engedelmével közlöm. Köszönet érte Varga Zoltánnak, a Várbaráti Kör elnökének. Sajnos a térkép egyik alapvető hibája, hogy léptékkel nincs ellátva.