1532 - Kőszeg ostroma

„Ekkor azt gondoltam, hogy fel akarnak áldozni. Boldoggá tesz azonban, hogy részesülni fogok Isten kegyelmében, hiszen tisztességes módon kell meghalnom."

 

1532. augusztus 5-én érkezett Nagy Szulejmán hada – immár negyedik alkalommal személyes vezetése alatt – Magyarországra, és a nyugat-dunántúli Kőszeg vívásához kezdett, amelyet maroknyi védősereggel a horvát származású kapitány Jurisics Miklós védelmezett elszántan…

 

Már az 1529-es Bécs elleni hadjárat nagy riadalmat okozott Európában. A török hadsereget ekkoriban a világ legerősebb, legjobban szervezett és legyőzhetetlen erejének tartották. Csodálták és egyszersmind gyűlölték, rettegtek tőle. Amikor a francia király követe 1532-ben a táborba szállt szultánnál járt, azt jelentette, hogy a török uralkodó Bécs ellen készül és "a török sereg hatalmas és igen jól ellátott, rendkívül fegyelmezett."

 

Amikor Szulejmán szultán 1532-ben újólag Bécs irányába támadt, a nyugat-magyarországi határ menti városka, Kőszeg, élén Jurisics Miklós kapitánnyal feltartóztatta. A maroknyi keresztény védő sikerrel dacolt a török ármádiával. Már a támadás megindulásakor könyörgő üzeneteket küldtek a magyar rendek Nyugatra:

"Nyilvánvaló tény, hogy mindig könnyű a barbár népeknek Magyarország leigázása után Németországba, Itáliába és más országokba előrenyomulniuk, és könnyen tör előre majd a török minden korábbinál hatalmasabb zsarnok uralkodója, ha Magyarország határvidékeit, amelyeket már megkaparintott ki nem ragadják kezei közül. Senki ne higgye, hogy ez az ellenség annyira szerény, hogy ha egész Magyarországot birtokolja, elfogadja azt birodalma határául. Először a szomszédos területekbe mar bele, és nem nyugszik addig, míg az egész kereszténységet uralma alá nem hajtja."

 

Jurisics pedig arról írta az országbírónak, a későbbi nádornak, Nádasdy Tamásnak, 1532. július 20-án, keltezett latin nyelvű levelében, hogy véleménye szerint azonban a török nem szándékozik Bécs ellen vonulni, hanem ezt a hadjáratot Magyarországnak pusztítására szánja:

"…küszöbön áll a török támadása ez ellen az országrész ellen. A támadás nem más földeknek és országoknak, hanem ennek a Magyarországnak van szánva (…). Jó remény van rá, hogy azok a magyarok, akik régtől fogva a kereszténység leghűségesebb védelmezői voltak, és most is azok, a maguk és az egész kereszténység védelmére erejük szerint és hűségesen együttműködnek."

 

A császárváros védelmére összesereglett egy hatalmas német sereg, de kivárta a kőszegi harc végét, anélkül, hogy valamelyest sietette volna a szultán hadának visszafordulását. 1532 augusztusának végén a török nagy áldozatok után befejezte az ostromot és visszafordult, Jurisics emígy számol be a királynak, szólván arról is, hogy minden reményét vesztve már a vitézi halálra készült:

"Nagy veszély közepette futárt küldtem Bécsbe a török táboron keresztül, hogy beszámoljon mostani súlyos helyzetemről, de azzal az utasítással, hogy megtudakolja, vajon bízhatok-e felmentő seregben. A futár visszatért, de sem katonát, sem puskaport nem hozott, tehát a felmentés minden reménye nélkül. Ekkor azt gondoltam, hogy fel akarnak áldozni. Boldoggá tesz azonban, hogy részesülni fogok Isten kegyelmében, hiszen tisztességes módon kell meghalnom."

 

A város csodával határos módon menekült meg, miként erről a király, I. Ferdinánd egy, a várkapitányhoz írt levelében meg is emlékezik. Linzben, 1532. szeptember 12-én keltezett levelében az uralkodó valóságos csodának nevezte a kőszegi védelmet, hiszen a gyenge falakat a "török császár" egész ereje ellen alig egy maroknyi vitéz, valamint a városba menekült parasztok, köztük nők és gyermekek védelmezték. Arról szintén egy levele tudósít, milyen kétségbeesetten szemlélete a Habsburg uralkodó, hogy az összegyűlt birodalmi német sereg a törökök visszavonulása után nem indul az üldözésükre, hanem kardcsapás nélkül feloszlik. Ferdinánd király, keserűen vette tudomásul, hogy ez a szép hadsereg nem lesz segítségére magyar koronájának visszahódítására: "Alig hiszem, hogy egész életemben érhetne még oly öröm, amely ennek a csalódásnak fájdalmát valaha is feledtetni tudná velem." Számos esetben megtörténik még ez, nem egyszer kell a királynak csalódnia.

 

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

 

Jurisics Miklós, Kőszeg védelmezője.

 

ZOMBORI István: Az 1532-es török hadjárat és V. Károly. In: AETAS. 2003/2. 75.
A Magyar Királyi Tanács tagjainak levele Frigyes rajnai palotagrófhoz, a birodalmi hadak fővezéréhez. Pozsony, 1532. Május 23. (Bellus Ibolya fordítása) In: Kőszeg ostromának emlékezete. Szerk. Bariska István. Bp. 1982. 19.
Jurisics Miklós levele Nádasdy Tamásnak. (Érdszegi Géza fordítása). Uo. 33.
Jurisics Miklós jelentése I. Ferdinánd királynak. Kőszeg, 1532. Augusztus 28. In: Kőszeg ostromának emlékezete. 35-36.
I. Ferdinánd király levele Jurisics Miklóshoz. In: Kőszeg ostromának emlékezete. 49.