Természetesen a török vitézségnek is megvoltak a maguk legkiválóbb példái, melyet éppen olyan sűrűn sorolhatnánk... 

1543. április 4-én történt (Duna)SzekcsÅ‘ palánkjának védelmében...

Természetesen az állandó csatározásoknak, a mindennapos végvári összecsapásoknak meg voltak a maga török hÅ‘sei is. Innen is számosan hozhatnánk a vitézi élet példáit: 1543-ban Kászim mohácsi szandzsákbég tudósította a szultánt, hogy a magyarok támadást intéztek (Duna)SzekcsÅ‘ ellen, amelybÅ‘l nagy összecsapás kerekedett, de a védÅ‘knek – jelen esetben az oszmánoknak – sikerült gyÅ‘zedelmeskedniük:

"Zilhidse havának 28. Napján /április 4-én/ a rossz természetű gyaurokból és feslett erkölcsüekbÅ‘l egy nagyszámú lovas csapat és néhány gyalogos éjjel Szekszárd vára közelében lesben állott, és hajnalban a válogatott lovasság megrohamozta a várat. Ekkor az összegyült gázikat magunk mellé vévén, kimentünk és amazokkal szembeszálltunk és heves harc és küzdelem támadt. A nevezett várban a lovasok agája, Ejnekhán aga igen vitézül harcolt s végre is vértanúvá lÅ‘n, többen pedig megsebesültek. Igen sok gyaurt levagdaltunk, többen megsebesültek, azonkívül pedig néhányat élve elfogtak."

Szinán Csausz: Az 1543. évi hadjárat története.

In: Török történetírók II. ford. Thury József. Bp. 1893. 294-296.