1545. májusának elsÅ‘ felében a nevezetes boszniai pasa, Uléma betört a horvát végvidékekre. Legnagyobb ellenfele a horvát bán, Zrínyi Miklós volt, aki nem csaupán azért védelmezte oly szívósan a reábizott tartományt, Horvátországot, mert ez volt a hivatalából és címébÅ‘l adódó legfontosabb kötelessége és feladata, hanem azért is, mivel családi birtokainak nagy része is pontosan a török hódítók csapásainak állandóan kitett területeken feküdtek (jelentÅ‘s részét meg is szerezték a hódítók).

Éppen ekkor is a nagy ellenfélnek számító Uléma boszniai pasa pusztított és rabolt a horvát végeken. Szelnice mellett összecsapott Zrínyi fegyvereseivel és vereséget mért a horvát bán seregére.

A kor fÅ‘rendjeirÅ‘l érdemes Klaniczay Tibor véleményét felidéznünk, mert meglehetÅ‘sen elfogadható jellemzést kapunk e korszak nemességérÅ‘l:

"szélsÅ‘ségek között élték életüket; tetteik, politikai állásfoglalásaik tele voltak ingadozássokkal. Cselekedeteik mozgatórugói között nagy szerepet kapott a pénz, a hatalomvágy, a földbirtok halmozására, növelésére irányuló törekvés is. Politikai magatartásuk, állásfoglalásuk nem egyszer ingadozott akár a törökkel, akár a némettel szemben. Harcoltak egymással, jóllehet minduntalan kénytelenek voltak összefogni hol a török, hol mások ellen. Ám ha ezeket a fÅ‘urakat életük sodrása olyan posztokra állította, ahol érdekük volt kitartani, akkor ott makacsul és hÅ‘siesen helytálltak, s a haza minden rögéért készek voltak, ha kellett, vérüket ontani."

Ilyenek voltak csak nem mindannyian, Török Bálint, avagy Perényi Péter és Zrínyi Miklós is, aki kimagaslott kortársai közül katonai tehetségével.

Zrínyi Miklós