Gyulaffy László és Szigetvár...

Kevéssé ismert az a fejlemény, hogy miután Török Bálint fogságba esett (1541) és vára, Szigeth a király és az udvar közvetlen irányítása alá került (körülbelül Pécs elfoglalása, 1543 után) a dél-dunántúli stratégiai fontosságú hely élére több alkalmas személy kinevezését fontolgatta az uralkodó. Így merült fel a neves Balaton-felvidéki nemes úr és kapitány, Gyulaffy László neve is.

Az ifjú Gyulaffy már 1549-ben meglehetÅ‘sen nagy hírnévnek örvendhetett, ha I. Ferdinánd király arra gondolt, hogy Å‘ megfelelÅ‘ személy lenne Szigeth kapitányának. A korabeli források tanúskodnak arról, hogy Gyulaffy csak bizonyos feltételekkel lett volna hajlandó elvállalni a szigeti kapitányi tisztet.

A kikötései beszédesek: ragaszkodott ahhoz, hogy vitézeivel szabadon felmondhassa a szolgálatot egy éven belül (vélhetÅ‘en az akkori ellátási és fizetési hiányosságok, és a Szigethre nehezedÅ‘ állandó hatványozódó oszmán-török nyomás miatt), ugyanakkor azt is kikötötte, hogy az uralkodó 150 lovas és 300 gyalog zsoldját biztosítsa a vezérlÅ‘i pálcája alatt, de az Udvar csupán 300 fÅ‘nyi katonaság ellátását garantálta (fele-fele számban huszárokat és gyalogokat); nagyon fontos kikötése volt az ifjú Gyulaffynak az is, hogy rögzítsék meddig köteles Å‘ és serege védekezni, ha a várost és az erÅ‘dítményt ellenséges támadás érné, s mikor, mennyi idÅ‘n belül köteles az uralkodó segítséget küldeni. Az egyezkedés úgy tűnik, nem járt sikerrel, mivel Gyulaffy László nem érkezett meg a királyi Szigethbe, hanem egy évvel késÅ‘bb Devecserben, Pápán és más a Balatontól északra fekvÅ‘ várakban forgatta a fegyverét - meglehetÅ‘s sikerrel.