1549 - Gyulaffy László és Szigetvár

Gyulaffy László és Szigetvár...

 

Kevéssé ismert az a fejlemény, hogy miután Török Bálint fogságba esett (1541) és vára, Szigeth a király és az udvar közvetlen irányítása alá került (körülbelül Pécs elfoglalása, 1543 után) a dél-dunántúli stratégiai fontosságú hely élére több alkalmas személy kinevezését fontolgatta az uralkodó. Így merült fel a neves Balaton-felvidéki nemes úr és kapitány, Gyulaffy László neve is.

 

Az ifjú Gyulaffy már 1549-ben meglehetősen nagy hírnévnek örvendhetett, ha I. Ferdinánd király arra gondolt, hogy ő megfelelő személy lenne Szigeth kapitányának. A korabeli források tanúskodnak arról, hogy Gyulaffy csak bizonyos feltételekkel lett volna hajlandó elvállalni a szigeti kapitányi tisztet.

 

A kikötései beszédesek: ragaszkodott ahhoz, hogy vitézeivel szabadon felmondhassa a szolgálatot egy éven belül (vélhetően az akkori ellátási és fizetési hiányosságok, és a Szigethre nehezedő állandó hatványozódó oszmán-török nyomás miatt), ugyanakkor azt is kikötötte, hogy az uralkodó 150 lovas és 300 gyalog zsoldját biztosítsa a vezérlői pálcája alatt, de az Udvar csupán 300 főnyi katonaság ellátását garantálta (fele-fele számban huszárokat és gyalogokat); nagyon fontos kikötése volt az ifjú Gyulaffynak az is, hogy rögzítsék meddig köteles ő és serege védekezni, ha a várost és az erődítményt ellenséges támadás érné, s mikor, mennyi időn belül köteles az uralkodó segítséget küldeni. Az egyezkedés úgy tűnik, nem járt sikerrel, mivel Gyulaffy László nem érkezett meg a királyi Szigethbe, hanem egy évvel később Devecserben, Pápán és más a Balatontól északra fekvő várakban forgatta a fegyverét - meglehetős sikerrel.