Egy ellenséges „kisbolygó” a királyi Sziget vonzásában: Görösgal török palánkja.

Avagy: Görögal palánkjának katonai fontossága a királyi Sziget figyelésében, ellenőrzésében, nyugtalanításában.

Fejezetek a görösgali palánk történetéből:

„(…) Sziget várának regesztrumaiban is feltűnik többször Geresgal neve. Az Óváros Patai-kapuját, gyakran emlegetik „Geresgal felé nyíló kapu”-nak, melyet 1551-ben Vajda Ágoston hadnagy 30 gyalogosával védett, továbbá a vár DNY-i bástyáját „Görösgal felé néző bástya” néven. Ezek az elnevezések, mely a korábban jelentős Pata helyett Görösgal várát jelölik meg irányként, mindenképpen a település növekvő jelentőségét hangsúlyozza.

A várregesztrum elszámolásai és nyilvántartásai és a korabeli fennmaradt levelek azonban megvilágítják azt a kemény küzdelmet, amely Sziget védői és a görösgali törökök között zajlott.

1548-ban Seghed György, szigeti várkapitány elszámolásaiból értesülünk az 1546. és 1547. évi sikeres hadieseményekről: „…a törökök Gheresgal és Szentlőrinc nevű helységeinek felprédálásakor ezekből el lett hajtva szarvasmarha 103 darab.”

1549-ben a pécsi Dervis bég levelében panaszkodik Istvánffy Pál királyi kincstartónak, hogy a szigetvári portyázó katonaság állandóan pusztítja Pécs környékét és a „szigeti őrség elrontja a hatalmas császár földjét, lovasai állandóan elállják és lesik a siklósi, görösgáli és fehérvári utakat.”

1550. esztendőben a törökök elhatározták Sziget teljes körülzárását, utánpótlási lehetőségeinek elvágását. Ezért a pécsi Dervis bég 1500 lovasával támadást indított a térségben, megerősítette Görösgal őrségét, elfoglalta Kálmáncsát, majd Babocsáig tört előre, a várost kifosztotta. Visszafelé azonban a babocsai várkapitány, Báthory András, 225 gyalogosával és 95 lovas huszárjával a törökök után mentek, a Rinya mocsaraiban eltévedt törököt megtámadta. Az átkelőben lévő törököket meglepte a támadás, akik átértek menekülni kezdtek nyomukban a huszárokkal, a bennrekedteket a gyalogosok támadták meg. A magyarok sok törököt és lovat fogtak el. A vízbe zuhant Dervis béget hű katonái mentették meg és Pécsre vitték, a többiek Kálmáncsára és Görösgalba húzódtak. Az éj leple alatt Alia Mátyás, korotnai várkapitány 85 lovasával megrohanta Kálmáncsát és az égő házak között sok törököt levágtak, többeket foglyul ejtették.

A szakadatlan harcok mindkét fél erejét lekötötték, ennek véget vetni akarván megkísérelték a szigetiek visszafoglalni a törököktől a görösgali várat.

1550. október 1. „Mi a frigyet tartottuk volna, tartanánk is, de a szomszédságbeli törökök, a Dervis béghez tartozók semmiképpen nem tartják meg…amit rajtunk művelhetnek, mindent elkövetnek…mostan is ilyen dolgot műveltek a görösgali törökök, az elmúlt szombaton Nagyságod szolgája Zennyesi Ferenc, ő volt bent Szigetben negyedmagával, és Korpádon nekimentek, fogva vitték be Görösgálba,. Mindenfelől elállják az utakat, hogy valami nyelvet foghassanak. Ők eleitől fogva, semmiféle frigyet sem tartanak meg. A szegénységet tilalmazzák az ide való szolgálattól. Hogy a szófogadatlanokat megbüntessük, magunk is kiballagtunk utánuk. Tudtuk, hogy utánunk jönnek. Dél felé mindjárást ki jöttek Görösgalból a törökök száznegyven lovas volt és 240 gyalogos. Isten őszentfelsége úgy adá, hogy mind az erősségig hátukon menénk be. Jóllehet sebek estek közöttünk, de hála Istennek halálos sebe egynek sincs közöttünk, de őközöttük elég esék. Foglyot egyet ejtettünk közülük, aki valami főtörök, bég, vagy basa. Nyereségünk igen vékonyan vagyon, mert most lovainkban több kárt vallottunk, mint nyertünk, hanem egy sereg borsot tőlük… a kastélyhoz igen nehezen férünk, mivel keskeny mezőnk van alatta, meg mi soknak sem vagyunk, azért, legkevesebb három óráig késtünk alatta… Hiszem Istent, hogyha ilyen szerrel találnám, mint most, a kanizsai haddal és az ittvalóval megvenném a kastélyt késedelem nélkül. Most igen megrémültek a törökök ott igen fészkelődnek, szekereket készítenek, Siklós alá akarják vinni azokon népeiket…” (Horváth Márk levelében Nádasdy Tamás nádornak)

1550. „október 3-án az úr rendelkezésére, amikor a babocsai katonák megérkeztek, 4-én pedig, amikor Geresgált megostromolták a katonák 2 köbölből sütött kenyeret kaptak.” - olvashatjuk a szigeti vár gabonaleltárában.

1550. október 22-én Csányi Ákos levélben tudósítja Nádasdy Tamást, hogy a törökök az éj leple alatt egy sereget juttattak be Görösgalba.

1552-ben a törökök szandzsáki székhelyé szervezik Görösgalt.

1552-53. évi török zsoldfizetési lajstrom szerint 167 fő fizetett őrsége volt ekkor. A fizetett katonaság hat tizednyi ulufedzsi (portyázó könnyűlovas), két tized aszab (könnyű gyalogos), továbbá három tizednyi martalóc – ezek zömükben délszláv nevű fizetett gyalogosok - voltak. Az őrséghez hozzátartozott a bég személyes kíséretén túl, bizonytalan létszámú, földbirtokkal rendelkező, hadköteles szpáhi.

1554. február 24-én kelt a görösgali Deli Kazia fennmaradt levele, melyben bajviadalra hívta ki Bosnyák Mátét.

Szigetvár borfogyasztási jegyzékéből értesülünk Kerecsényi László, szigeti várkapitány vezette 1554. évi sikeres magyar portyáról: „Október 21-én a kapitány úr a királyi felség katonáival és a kaposváriakkal Gheresgal alá vonult, és mivel a törökök kevesen voltak, lerohanták őket a külvárosban. Ahonnan visszatérve a kaposi katonákat két egész napon át vendégül tartotta. A vendégséghez a kaposi katonáknak kiadva 3 köböl 4 pint bor.” A lisztfelhasználási kimutatások is feljegyzik az eredményes katonai akciót, mely során a törökök legelő barmait is elhajtották, majd a két napig tartó mulatozást, mely során 2 köböl lisztből sütöttek kenyeret a vendégek vitézeknek.

1555-ben a közeli Görösgal palánk török őrsége siklósi törökökkel megerősödve ismét Sziget alatt portyázik.

1555. IV. 12. „A török semmi frigyet nem tart. A siklósi Ahmed bég idejött Görösgalba és mind a mai napig is ide száguldoznak a vár alá. Utánuk voltam Patáig, de nem adának harcot.” - Kerecsényi László levele.

1555-ben Tojgun budai pasa seregei Kaposvár elfoglalása után, Sziget ellen fordultak, de kitartó ostromra nem került sor, így október 9-én a törökök tábort bontottak. Október 25-én a sikeren felbuzdulva Görösgal ellen indultak a szigetiek. Az eseményről török tudósításból értesülünk bővebben. Mivel Ahmed, a görösgali bég, Tojgun pasával Budára utazott, a kapitány nélküli végvárat ekkor csak 114 török védte. A magyarok felajánlották feladás fejében a szabad elvonulást. A törökök jelző ágyúlövéseire azonban a környékről az ostromlók által túlbecsült felmentő sereg érkezett, mire megkezdték a visszavonulást. A várból kitörő törökök hátba támadták a visszavonuló magyarokat, közülük 64-nél is többen vesztek oda, míg a törökök vesztesége 19 fő volt.

1555. október végén kelt Csányi Ákos levele az esetről, mely meglehetősen szűkszavúan tudósít: „Az elmúlt szerdán vették az görösgáli vajdának másodmagával fejét Görösgál alatt, és Szigetbe vitték.”

1555. novemberében a szigetiek a görösgali törökök egy 100 fős csapatának lest vetettek, sokat levágtak és elfogtak közülük.

1556 márciusában érkezhetett Szigetbe „a fiú, aki Geresgalból jött ide” a vár szolgálatába. Horváth Márk kapitány kifizetéseiből megtudhatjuk, hogy március 7-én vettek neki egy süveget 14 dénárért, március 29-én két sarut 13 dénár értékben. Nevét nem említik, máskor nem szerepel többet, mégis úgy vélem szegény jobbágy gyermek lehetett, aki elszökött a törökök elől Szigetbe.

1556. Szigetvárt újra ostrom alá vették a törökök, akik a felmentő csapatokkal vívott küzdelmek után felhagytak az ostrommal és visszavonultak, a felmentő csapatok hírére a környékbeli törökök menekülésbe kezdenek. Szeptember 17-én Horváth Márk szigeti várkapitány jelenti, hogy „az Geresgali bég a Dráván ment által…”. Oktober 17-én Geresgalt és Sellyét felgyújtották, a szigetiek a görösgali romok közül 3 sugárágyút, és 19 szakállas puskát Szigetbe szállítottak.

1558. május 15-én kelt Csányi Ákos levele Nádasdy Tamáshoz: „GeresKált, Zent Lőrinchet mekchinálnak, aból azt vélhetnénk, hogi Zigetre az had ki nem jüne.” – eszerint ekkortájt a törökök újra megerődíteni akarták ezeket a várakat, ezzel kívánták biztosítani a zárat Sziget körül.

1559. január 1-én Csányi Ákos leveléből értesülünk arról, hogy a korábban Szentlőrincbe, Sellyében, Szentmártonban és Geresgálban törökök közt szolgáló magyar darabontok közül sokan Szigetbe szegődtek.

1559 december 7-én „Gereczy Lénárd Bécsbe küldetett levéllel arról, hogy Sellye vár falait a szigetiek lerombolták és Sellye és Görösgal vár árkait feltöltötték, mivel a törökök azon vannak, hogy azokat ismét felépítsék…” –áll a futárszolgálatokról készített szigetvári kimutatásokban. A levélben ez állott: „…Nagyságod szándéka s a királyi rendelet szerint december 1-én az itteni egész helyőrség, gyalog és lovas Sellyére ment s ennek falait amennyire csak lehetett, lerontotta, és az árkokat betemette, azután így cselekedtek Görösgal maradványaival.”- írta Horváth Márk szigeti várkapitány Nádasdy Tamásnak.
A magyaroknak egyelőre sikerült ezzel gátat vetni a török itteni terjeszkedésének.

1560-ban a török több erődítési kísérletbe kezd a környékben, de ezeket sorra megakadályozzák a magyarok.

1561. őszétől Zrínyi Miklós Sziget kapitánya. Következő év tavaszától több összehangolt támadást intéz a törökök ellen. A magyar huszárok a Dráván túlra, Pécsig, Mecseknádasdig és a Dunáig is előretörtek egy-egy sikeres portya alkalmával. Ezeket a lépéseket a törökök sem hagyták válasz nélkül. Pécs és Mohács volt a kiindulópontja egy-egy portyájuknak.

1564-ben a Somogy vármegyei hadisegélyének számbavételi lajstromában még szerepel a település, mint Batthyány birtok, de a „török alatt”. Úgy látszik valamikor, ezt megelőzően ismét befészkelte magát a török, mert ugyanebben az évben Budasits János, szigeti lovas hadnagy jelenti Zrínyinek, hogy felgyújtották Sellyével együtt a helységet.

1564-ben a drávaszentmártoni magyar huszárok és a mohácsi törökök összecsapásáról is szó esik. Ennek az adatnak a jelentősége abban rejlik, hogy bár ebben az időben keveset hallunk a törökök korábbi környékbeli palánkjairól (mivel azokat lerombolták 1560-ig), ellenben Drávaszentmárton várát magyar kézen találjuk.

Ezt követően erődítheti meg Zrínyi újra a török ellen, mint az a későbbiekben kiderül.”

Lebedy János írása.

 A görösgali török palánk rekonstrukciós rajza - Lebedy János Barátom Uram elképzelése szerint