Tudott dolog, hogy szegény katonáink zsoldjukat felerészbenposztóban kapták. A 17-24 forintos posztó végjét a katonáknak 24-28 forintba számították, s még a magyar sing és a barbanti rÅ‘f közt levÅ‘ különbséggel is csaltak. Innét van, hogy katonáink nemegyszer 4 havi zsoldjukról hajlandók voltak lemondani, ha a posztó helyett készpénzben fizetik ki Å‘ket. Pénzt azonban mindíg ritkábban kaptak, s így kénytelenek voltak elfogadni a silány posztót is. Legtöbbször azonban ez is elmaradt s így szegény katonák sóhajtva kiáltották:

"Se pénz, se posztó!"

forrás: Takáts Sándor: Bajvívó magyarok