1552 - Zrínyi harcai a horvát végeken

Zrínyi Miklós horvát bán harcai a horvát végvidéken az 1550-es évek első felében...

Az 1550-1551-ben megindult mozgolódások a határvidéken Temesvártól Szolnokon át egészen a Dráváig, vagy le a horvát végekig az elkövetkező nagy 1552. évi támadás előkészítését jelentette.

 

Tudjuk, 1552-ben a szultán parancsára hatalmas offenzíva kezdődött a magyar védelmi rendszer ellen, amelynek akkor csak Dobó István és a fényesen ragyogó "egri csillagok" tudtak ellen állni. Azonban ennek a nevezetes hadjáratnak is megvolt a horvátországi kapcsolata: ugyanis már a fősereg megindulása előtt 1552 kora tavaszán, ahogy a fű kiserkent a boszniai pasa és a hercegovinai bégek dühödt támadást kezdtek és számos erőd és vár, mint Verőce és Csázma elfoglalása után már Zágrábot és Varasdot veszélyeztették, sőt fennállt annak is az eshetősége, hogy az oszmánok Ausztriába törjenek.

 

Azonban "Zrínyi Miklós horvát bán e rendkívül szorult helyzetben éppen úgy eredménytelenül kérte Ferdinánd segítségét, mint korábban Dobó István. Így Zrínyi a stájerországi helytartóhoz fordult, de a stájer-karintiai 4 ezer főnyi jól felszerelt osztrák haderő nem volt hajlandó Varasdnál tovább nyomulni, csak közvetlenül Ausztria határának védelmében sorakoztak fel, aminek következtében értékes területek estek a török martalékául."

 

Ezek az események tanulságul is szolgálhattak volna, miként intő jelként is értelmezhetőek. Hiszen amiként 1532-ben nem mozdult a nehezen összegyűlt német birodalmi had Kőszegért és Jurisicsért, ugyanígy vesztegelt egy jelentős sereg Győr és Rimaszombat térségében, és nem vitt segítséget Dobó Istvánnak az ostromlott Egerbe, vagy miként láttuk felvonulva várt a stájer-horvát végeken; ekként teljesedik be majd Zrínyi sorsa is, amikor 1566 véres augusztusi napjaiban a győri táborban veszteglő felmentőhad segítségében bízik.

 

Tudott azonban, hogy Zrínyi Miklós igen örvendezett, mikor az egriek és Dobó Istvánnak győzedelmes viadalát hírét vette. Az egriek példát mutattak. A harcok a horvát végeken az elkövetkező esztendőben is hasonló intenzitással folytatódtak: 1553 tavaszán Ulema boszniai pasa, aki Murád klisszai és Malkovics hercegovinai béggel Szlavoniának Varasdtól délre eső területeit támadta és pusztította.

 

Zrínyi Miklós horvát bán és Székely Lukács, a Stájer-menti országrészek kormányzója azonban ezt a török sereget Varasd-Teplice közelében szétverte. Az ütközetben Ulema pasa legidősebb fia, Dsáfer bég is elesett. Ennek ellenére a harc és a török támadás tovább folytatódott: a bosszút forraló és elkeseredett Ulema folytatta portyáit és megszerezte a Gyulay Farkas által védett Csázmát, Dombrót, majd a Brodiáni György parancsnoksága alatt álló s 500 lovas felett rendelkező Verőcét is.

 

Viszonzásul Erdődy Péter 30 naszáddal a Száván fölfelé hajózván, meglepőleg megtámadta és elpusztította a törökök kezében volt Gradiskát és Velikát, mindkét helyen számos törököt leölvén és tetemes zsákmányt ejtvén.

 

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat