Zrínyi Miklós horvát bán harcai a horvát végvidéken az 1550-es évek elsÅ‘ felében...

Az 1550-1551-ben megindult mozgolódások a határvidéken Temesvártól Szolnokon át egészen a Dráváig, vagy le a horvát végekig az elkövetkezÅ‘ nagy 1552. évi támadás elÅ‘készítését jelentette.

Tudjuk, 1552-ben a szultán parancsára hatalmas offenzíva kezdÅ‘dött a magyar védelmi rendszer ellen, amelynek akkor csak Dobó István és a fényesen ragyogó "egri csillagok" tudtak ellen állni. Azonban ennek a nevezetes hadjáratnak is megvolt a horvátországi kapcsolata: ugyanis már a fÅ‘sereg megindulása elÅ‘tt 1552 kora tavaszán, ahogy a fű kiserkent a boszniai pasa és a hercegovinai bégek dühödt támadást kezdtek és számos erÅ‘d és vár, mint VerÅ‘ce és Csázma elfoglalása után már Zágrábot és Varasdot veszélyeztették, sÅ‘t fennállt annak is az eshetÅ‘sége, hogy az oszmánok Ausztriába törjenek.

Azonban "Zrínyi Miklós horvát bán e rendkívül szorult helyzetben éppen úgy eredménytelenül kérte Ferdinánd segítségét, mint korábban Dobó István. Így Zrínyi a stájerországi helytartóhoz fordult, de a stájer-karintiai 4 ezer fÅ‘nyi jól felszerelt osztrák haderÅ‘ nem volt hajlandó Varasdnál tovább nyomulni, csak közvetlenül Ausztria határának védelmében sorakoztak fel, aminek következtében értékes területek estek a török martalékául."

Ezek az események tanulságul is szolgálhattak volna, miként intÅ‘ jelként is értelmezhetÅ‘ek. Hiszen amiként 1532-ben nem mozdult a nehezen összegyűlt német birodalmi had KÅ‘szegért és Jurisicsért, ugyanígy vesztegelt egy jelentÅ‘s sereg GyÅ‘r és Rimaszombat térségében, és nem vitt segítséget Dobó Istvánnak az ostromlott Egerbe, vagy miként láttuk felvonulva várt a stájer-horvát végeken; ekként teljesedik be majd Zrínyi sorsa is, amikor 1566 véres augusztusi napjaiban a gyÅ‘ri táborban veszteglÅ‘ felmentÅ‘had segítségében bízik.

Tudott azonban, hogy Zrínyi Miklós igen örvendezett, mikor az egriek és Dobó Istvánnak gyÅ‘zedelmes viadalát hírét vette. Az egriek példát mutattak. A harcok a horvát végeken az elkövetkezÅ‘ esztendÅ‘ben is hasonló intenzitással folytatódtak: 1553 tavaszán Ulema boszniai pasa, aki Murád klisszai és Malkovics hercegovinai béggel Szlavoniának Varasdtól délre esÅ‘ területeit támadta és pusztította.

Zrínyi Miklós horvát bán és Székely Lukács, a Stájer-menti országrészek kormányzója azonban ezt a török sereget Varasd-Teplice közelében szétverte. Az ütközetben Ulema pasa legidÅ‘sebb fia, Dsáfer bég is elesett. Ennek ellenére a harc és a török támadás tovább folytatódott: a bosszút forraló és elkeseredett Ulema folytatta portyáit és megszerezte a Gyulay Farkas által védett Csázmát, Dombrót, majd a Brodiáni György parancsnoksága alatt álló s 500 lovas felett rendelkezÅ‘ VerÅ‘cét is.

Viszonzásul ErdÅ‘dy Péter 30 naszáddal a Száván fölfelé hajózván, meglepÅ‘leg megtámadta és elpusztította a törökök kezében volt Gradiskát és Velikát, mindkét helyen számos törököt leölvén és tetemes zsákmányt ejtvén.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. - kézirat