1554 - Bornemissza Gergely fogságba esése

"Lelkünk mélyéből sajnáljuk, és a nagy fájadalomtól majdnem leroskadunk. Agyonsújtott hazánkra ez az újabb csapás..."


Gergely deák fogságba esése és keserves halála…


1554. október 17-én esett török fogságba az új egri kapitány, a nevezetes Gergely deák, azaz Bornemissza Gergely…

 

Különös fintora a sorsnak, hogy az alacsonysorból katonai érdemei és vitézsége miatt felívelő pályát befutó és később megnemesített Bornemissza Gergely, aki az 1552-es egri ostromban a török támadás visszaverésében első helyen állt, éppen a diadal után 2 esztendőre jusson a törökök kezébe.

 

Az „egri csillagok” ragyogó bajnokai sorsa a vár diadalmas megvédése után kissé átalakult. Dobó István és Mekcsey István is lemondtak az egri kapitányi címről; Dobó Erdély vajdájaként szolgálta tovább a királyt, Mekcsey visszavonult birtokára – ahol hamarosan fellázadt parasztok ölték meg.

 

A leleményes Bornemissza Gergelyt 1553. márciusában nevezték ki Eger kapitányává, s ebben nem kis része volt annak, hogy a dinamikus tiszt, nagy ügyességgel és bátorsággal harcolt az egri viadalban, s valószínű emberi közvetlensége is ahhoz járult, hogy könnyebben megnyerhette az egyszerű, alacsony sorú katonák szívét is (lévén maga is paraszti származású volt). Erről tanúskodik az is, hogy a vár ostroma után szinte az egész egri legénység és számos ostromban jeleskedő tiszt – mint Zolthay, Petheő, Fügedy – hűen kitartottak mellette.

 

1554. október 17-én érkezett hír Egerbe, hogy a város környékén a vidéket török portyázók dúlják. Veli hatvani bég lovasai voltak azok, akik most e vidéket újra beszáguldták és rabolták.

 

Bornemissza, kapitánytársával, Zákándy Pállal és Zolthay Istvánnal – nem túl nagy – egri csapattal indult a törökök után. A török bég azonban ravaszul lesre csalta a kicsiny egri csapatot, akiknek esélye sem volt a tízszeres túlerővel szemben. Zákándy kitört néhány vitézével a törökök gyűrűjéből, de sem Bornemisszának, sem Zolthaynak ez nem sikerült, vitézeik javát az ellenség levágta, ők maguk fogságba estek. Zolthay szerencsésebb volt, őt Hatvanba hurcolták s nem sokára kiváltották a rabságból. Bornemissza Gergelyt azonban Isztambulba szállították, mint jeles rabot.

 

Verancsics egri püspök és Zay Ferenc jelentette a királynak a gyászos eseményt:

"Lelkünk mélyéből sajnáljuk, és a nagy fájadalomtól majdnem leroskadunk. Agyonsújtott hazánkra ez az újabb csapás. Isten az ő véghetetlen bölcsességével hol erősíti, hol meggyöngíti az államokat. Eger sorsa azonban nagyon aggaszt bennünket. Mindent meg kell tenni, hogy a török kézre ne keríthesse."

 

Nehezen követhetők az események ennyi idő távlatából, de a források tanúsága szerint a bécsi Udvar nem igen tett semmit kiváltása érdekében. Azt tudjuk, hogy felesége, Sigér Dorottya (Gárdonyi regényében a közismert kedves, Cecey Éva) hiába próbálkozott közbenjárni a férje ügyében, még Nádasdynál is süket fülekre talált. Bornemissza fogságban maradt. Végül Kara Ahmed pasa – az 1552-es egri kudarc egyik elszenvedő török vezére – parancsára, 1556-ban megfojtották, vagy felakasztották.

 

Törökök rabokat kísérnek, háttérben Hatvan vára. XVII. század végi metszetről.

 

lásd. Verancsics összes munkái III. 383., ill. Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 2010 (reprint) 105-106.