"Lelkünk mélyébÅ‘l sajnáljuk, és a nagy fájadalomtól majdnem leroskadunk. Agyonsújtott hazánkra ez az újabb csapás..."

Gergely deák fogságba esése és keserves halála…

1554. október 17-én esett török fogságba az új egri kapitány, a nevezetes Gergely deák, azaz Bornemissza Gergely…

Különös fintora a sorsnak, hogy az alacsonysorból katonai érdemei és vitézsége miatt felívelÅ‘ pályát befutó és késÅ‘bb megnemesített Bornemissza Gergely, aki az 1552-es egri ostromban a török támadás visszaverésében elsÅ‘ helyen állt, éppen a diadal után 2 esztendÅ‘re jusson a törökök kezébe.

Az „egri csillagok” ragyogó bajnokai sorsa a vár diadalmas megvédése után kissé átalakult. Dobó István és Mekcsey István is lemondtak az egri kapitányi címrÅ‘l; Dobó Erdély vajdájaként szolgálta tovább a királyt, Mekcsey visszavonult birtokára – ahol hamarosan fellázadt parasztok ölték meg.

A leleményes Bornemissza Gergelyt 1553. márciusában nevezték ki Eger kapitányává, s ebben nem kis része volt annak, hogy a dinamikus tiszt, nagy ügyességgel és bátorsággal harcolt az egri viadalban, s valószínű emberi közvetlensége is ahhoz járult, hogy könnyebben megnyerhette az egyszerű, alacsony sorú katonák szívét is (lévén maga is paraszti származású volt). ErrÅ‘l tanúskodik az is, hogy a vár ostroma után szinte az egész egri legénység és számos ostromban jeleskedÅ‘ tiszt – mint Zolthay, PetheÅ‘, Fügedy – hűen kitartottak mellette.

1554. október 17-én érkezett hír Egerbe, hogy a város környékén a vidéket török portyázók dúlják. Veli hatvani bég lovasai voltak azok, akik most e vidéket újra beszáguldták és rabolták.

Bornemissza, kapitánytársával, Zákándy Pállal és Zolthay Istvánnal – nem túl nagy – egri csapattal indult a törökök után. A török bég azonban ravaszul lesre csalta a kicsiny egri csapatot, akiknek esélye sem volt a tízszeres túlerÅ‘vel szemben. Zákándy kitört néhány vitézével a törökök gyűrűjébÅ‘l, de sem Bornemisszának, sem Zolthaynak ez nem sikerült, vitézeik javát az ellenség levágta, Å‘k maguk fogságba estek. Zolthay szerencsésebb volt, Å‘t Hatvanba hurcolták s nem sokára kiváltották a rabságból. Bornemissza Gergelyt azonban Isztambulba szállították, mint jeles rabot.

Verancsics egri püspök és Zay Ferenc jelentette a királynak a gyászos eseményt:

"Lelkünk mélyébÅ‘l sajnáljuk, és a nagy fájadalomtól majdnem leroskadunk. Agyonsújtott hazánkra ez az újabb csapás. Isten az Å‘ véghetetlen bölcsességével hol erÅ‘síti, hol meggyöngíti az államokat. Eger sorsa azonban nagyon aggaszt bennünket. Mindent meg kell tenni, hogy a török kézre ne keríthesse."

Nehezen követhetÅ‘k az események ennyi idÅ‘ távlatából, de a források tanúsága szerint a bécsi Udvar nem igen tett semmit kiváltása érdekében. Azt tudjuk, hogy felesége, Sigér Dorottya (Gárdonyi regényében a közismert kedves, Cecey Éva) hiába próbálkozott közbenjárni a férje ügyében, még Nádasdynál is süket fülekre talált. Bornemissza fogságban maradt. Végül Kara Ahmed pasa – az 1552-es egri kudarc egyik elszenvedÅ‘ török vezére – parancsára, 1556-ban megfojtották, vagy felakasztották.

Törökök rabokat kísérnek, háttérben Hatvan vára. XVII. század végi metszetrÅ‘l.

lásd. Verancsics összes munkái III. 383., ill. Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 2010 (reprint) 105-106.