1554. decemberében BécsbÅ‘l útnak indul Konstantinápolyba a szultánhoz, a Habsburg uralkodó diplomatája és követe, a flamand Augerius Ghislenus Busbecq (latinosan Busbequius).

A flamand diplomata személyében azért különlegesen érdekes, mivel az elsÅ‘ nyugat-európaiak közé tartozik, akik a török útjai során alapos megfigyeléseket tett a törökök szokásairól, életmódjáról és a birodalom berendezkedésérÅ‘l (ne feledjük – a követek többé-kevésbé ekkor, mint kémek is működtek). Busbequius egyébként a trónörökös – Habsburg Miksa fÅ‘herceg – tanítója is volt. Humanista műveltségű tudósként foglalkozott régészettel és botanikával egyaránt, valamint foglalkoztatta a törökellenes európai szövetség gondolata, s ezentúl egy tervet is felvázolt a török kiűzésére. Több útja is volt a Portára és hosszabb idÅ‘t is eltöltött az Oszmán Birodalomban. Munkája Exlamatio: sive de re militaria contra Turcam instituenda consilium címet viselte. Méltatta, hogy a törökök kiválóan figyelnek hadseregük mozgósíthatóságára, és különösen elit haderejük, a janicsárok képzésére.

Érdemes megemlítenünk, hogy a 30-éves háború befejezése után (1648) a nemzetközi törökellenes összefogás lehetÅ‘sége a levegÅ‘ben lógott. Az oszmánok Európából való kiűzetésének terve már régóta foglalkoztatta a keresztényeket. A XVI. század folyamán számos ilyen elképzelés született; készített ilyet Luther Márton és foglalkoztak vele a pápai udvarban is.

1 Ezek a tervek azonban meglehetÅ‘sen utópisztikusak voltak. 1581-ben I. Rudolf flamand diplomatája, Busbequius elkészítette Exlamatio: sive de re militaria contra Turcam instituenda consilium című tervezetét, amely a védekezÅ‘ álláspontot képviselte az oszmán hatalommal szemben. Nagyon összetett és kidolgozott tervezet volt ez, mely lényegében szólt az állandó nemzeti hadsereg felállításának szükségességérÅ‘l, s fontos hangsúlyt kapott, hogy itt már a hazavédelme a mozgósító erÅ‘, s ez, mint az ország minden rendű és rangú lakójának közös érdekeként van feltüntetve (meglehetÅ‘sen modern gondolat volt).

2 Zrínyi Miklós – a költÅ‘ és hadvezér – ismerte és fel is használta Busbequius Exlamatio-ját, számos gondolatát magáénak vallotta, lényeges különbség volt azonban, hogy a horvát bán már nem a védekezÅ‘, hanem a támadó háború fontosságát – a támadás a legjobb védekezés elvét – hangoztatta. Ez meglehetÅ‘sen új, mondhatni forradalmi elképzelés volt a bécsi Haditanács elÅ‘tt.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. - kézirat