1554 - Busbecq követsége Törökországba

1554. decemberében Bécsből útnak indul Konstantinápolyba a szultánhoz, a Habsburg uralkodó diplomatája és követe, a flamand Augerius Ghislenus Busbecq (latinosan Busbequius).

 

A flamand diplomata személyében azért különlegesen érdekes, mivel az első nyugat-európaiak közé tartozik, akik a török útjai során alapos megfigyeléseket tett a törökök szokásairól, életmódjáról és a birodalom berendezkedéséről (ne feledjük – a követek többé-kevésbé ekkor, mint kémek is működtek). Busbequius egyébként a trónörökös – Habsburg Miksa főherceg – tanítója is volt. Humanista műveltségű tudósként foglalkozott régészettel és botanikával egyaránt, valamint foglalkoztatta a törökellenes európai szövetség gondolata, s ezentúl egy tervet is felvázolt a török kiűzésére. Több útja is volt a Portára és hosszabb időt is eltöltött az Oszmán Birodalomban. Munkája Exlamatio: sive de re militaria contra Turcam instituenda consilium címet viselte. Méltatta, hogy a törökök kiválóan figyelnek hadseregük mozgósíthatóságára, és különösen elit haderejük, a janicsárok képzésére.

 

Érdemes megemlítenünk, hogy a 30-éves háború befejezése után (1648) a nemzetközi törökellenes összefogás lehetősége a levegőben lógott. Az oszmánok Európából való kiűzetésének terve már régóta foglalkoztatta a keresztényeket. A XVI. század folyamán számos ilyen elképzelés született; készített ilyet Luther Márton és foglalkoztak vele a pápai udvarban is.

 

1 Ezek a tervek azonban meglehetősen utópisztikusak voltak. 1581-ben I. Rudolf flamand diplomatája, Busbequius elkészítette Exlamatio: sive de re militaria contra Turcam instituenda consilium című tervezetét, amely a védekező álláspontot képviselte az oszmán hatalommal szemben. Nagyon összetett és kidolgozott tervezet volt ez, mely lényegében szólt az állandó nemzeti hadsereg felállításának szükségességéről, s fontos hangsúlyt kapott, hogy itt már a hazavédelme a mozgósító erő, s ez, mint az ország minden rendű és rangú lakójának közös érdekeként van feltüntetve (meglehetősen modern gondolat volt).

 

2 Zrínyi Miklós – a költő és hadvezér – ismerte és fel is használta Busbequius Exlamatio-ját, számos gondolatát magáénak vallotta, lényeges különbség volt azonban, hogy a horvát bán már nem a védekező, hanem a támadó háború fontosságát – a támadás a legjobb védekezés elvét – hangoztatta. Ez meglehetősen új, mondhatni forradalmi elképzelés volt a bécsi Haditanács előtt.

 

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat