1554. február 24-én a királyi Szigeth-tÅ‘l nyugati irányba - kb. 10 kilométer távolságra - álló a török által bírt Görösgál palánkvárából, egy bizonyos Deli Kázia (vagy Kászia) bajra hívta a szigetiek közül Bosnyák Máté nevezetű vitézt. Sajnos sem a bajviadal kimenetelérÅ‘l, sem eme Bosnyák Máté kilétérÅ‘l pontos adataink nem maradtak fenn...

Néhány érdekesség azonban megjegyzendÅ‘:

elsÅ‘ben az, hogy ez a görösgáli palánk - noha erejéhez mérten sokkal kisebb volt Szigetnél - mégis jól példázza a törökök azon törekvését, amely folyamatos volt, tudniillik a nagyobb erÅ‘dítmény környezetétÅ‘l - hátországától - való elszigetelését ilyen kisebb palánkok, "kastélok", tarisznyaváracskák felépítésével próbálták elérni.

Noha Tinódi Lantos Sebestyén - ki Szigetvár környékét igen jól ismerte - 1548-ban megemlékezett egy énekében Görösgálról. Eme Görösgált a hódítók 1550 körül már kezükben tartották - megrakták katonákkal (a zsoldjegyzékekbÅ‘l tudjuk, hogy számos délszláv - de nem hitehagyott, hanem "rája", vagyis keresztény állt a török szolgálatában, rácok, tehát szerbek voltak, több mint másfél százan - a tisztjeik azonban mindig törökök voltak.

Nos, ez a Deli Kázia (avagy Kászia) biztosan egy ilyen martalóc csapatnak volt tisztje ("harambasája"). Az is bizonyos, hogy Bosnyák Máténak is nevezetesebb vitéznek kellett lennie Szigetben, noha a zsoldjegyzékekbÅ‘l és a gazdasági iratokból nem bukkant elÅ‘ a neve (Bosnyák György és Bosnyák Péter azonban igen).

A párharc eredményét nem tudjuk, azonban bizonyosra vehetÅ‘, hogy megtörtént, mert a kihívás elutasítása, el nem fogadása a legnagyobb szégyen számba ment. Azt is tudjuk, hogy Görösgál szomszédsága igen sok bajt és kellemetlen meglepetést okozott a szigetieknek, nem véletlen tehát az e korból származó mondás: "rossz szomszédság, török átok."

forrás: Szerecz Miklós