„Két halál előttem: egyik a döghalál, másik az ellenség.”

1554. június elejé kósza, de veszedelmes hírek szállingóztak a dél-dunántúli várakban arról, hogy a török bégek már Pécsett gyülekeznek tüzérséggel és sok katonával – sőt mitöbb a budai pasát is ide várják – hogy aztán Szigetvár ellen vonuljanak. A hír annál is rémísztőbben hatott mivel a térségben ekkor pestis is pusztított. Talán ennek tudható be, hogy a törökök támadása ekkor Szigetvár ellen elmaradt. Ez veszedelmes dolog lenne, mert Szigetvár – talán éppen a pestis miatt is, de a fizetetlenség okán állandóan szökdöső katonaság miatt is – olyan gyenge, hogy ostrom nélkül is, csak blokáddal és éheztetéssel is hamar megvehetné a támadó. Mind erről a csurgó provisor, István deák levele számolt be, aki a kanizsai várnagyhoz, Szele Jakabhoz ezt írta a törökök Sziget elleni készülődéséről:
„Bizonnyal én rá várom a várra az tereket, ha megszállják a várat, bátor se lüjék, se ostromolják, csak üljenek alatta, mi magunk kihalunk belőle. Két halál előttem: egyik a döghalál, másik az ellenség.”

forrás: Szerecz Miklós