1554 - A pestis és a török...

Dersffy Farkas halála, Kerecsényi László kinevezése. Perneszy Egyed hősi halála. Sziget folyamatos nyomás alatt: pestis és a török…


1554. augusztus első hetében és augusztus 10-én történt, hogy egy nagyobb török portya ment ki „csatára” Sziget alá s a kijövő szigetieket megverte…

 

Amikor Dersffy Farkas szigeti kapitány 1554 nyarán meghalt, a királyi parancs Kerecsényi Lászlót állította a fontos végház élére, aki csak később érkezett meg új állomáshelyére. Éppen, hogy eltemették az elhunyt Dersffyt, amikor Dervis pécsi bég s számos környékbeli török végház és palánk hadi népe Szigetvár alá jött, hogy a kapitány nélküli várat és védelmet megkísértse. Azok a hírek terjengtek, hogy a bég Pécsett már komoly tüzérséget is felszerelt, a szövetséges tatárok pedig már Eszéknél járnak és mind Sziget alá és Somogyba tervezik a támadást, végig a Dráva mentén.

 

A kapitány nélküli szigetiek felvették a harcot a Dervis bég által vezetett törökökkel, s a források tanúsága szerint három külön alkalommal is összecsaptak. Az egyik ilyen összecsapás folyamán a szigeti vitézeket vezető Perneszy Egyed hadnagy is elesett s vele még egy tucatnyi katona. A szigetiek véres fejjel megverve húzódtak vissza az erősségbe, oly sietve, hogy Perneszy tetemét sem hozhatták be magukkal. Egy Zalai Miklós nevezetű vitéz és társai ugyan megkísérelték később visszaszerezni az elesett Perneszy tetemét, de ők is kudarcot vallottak. Amikor nem sokkal később Kerecsényi megérkezett – s tudomást szerzett a szigetiek vereségéről és Perneszy holttestének elragadásáról – a törökök után eredt, s lecsapott rájuk, a szigeti hős tetemét pedig visszavette, és tisztességgel Szigetben eltemetette.

 

Érdemes szólnunk arról, hogy amint Kerecsényi László kapitánysága megkezdődik, egy Panka Máté nevezetű építőmester munkája nyomán a vár és a város falainak és erődműveinek újjá- és átépítése is elkezdődik, amelyet a királyi kincstár finanszírozott. Zrínyi Miklós horvát bán ekkor küldi segítségül Panka Máté mellé annak testvérét, Márkot is, és olyan sikeres lehetett a munka, hogy Kerecsényi nem sokára mondhatta:

„„Amikor őfelsége pallérja meglátja az én bástyáimat… nem kell szégyenkezni.”


Annál nagyobb híja van a fegyvereseknek és a hadi szerszámoknak. Az élő erőt nem csupán az ellenséges fegyverek ereje, de a háborúsággal együtt járó csapás, a pestis, a dögvész is tizedeli, ekkoriban. Kerecsényi László ez évben jelentette a nádornak és az Udvarnak, hogy:

„„Itt a halál erősen vagyon, naponként az várba és városba… Immár kevés héja, hogy ezer ember halt meg.”

 

A fegyverzet tekintetében pedig a leltár szerint két „öreg” vagyis nagy, nehéz ágyú és 23 kisebb ágyú és mozsár volt a várban és a városban, ezenkívül alig több mint 220 puska és szakállas puska. A fegyverek és az emberek hiányát Kerecsényi László sem tudta varázsütéssel pótolni, de levelei – melyek nem egyszer könyörgő hangnemben – kérelmezik a királyt, vagy a nádort a hiányok pótlására, bizonyítják, hogy szívén viselte a reá bízott erősség sorsát.