1555 - Az 1556-os ostrom török előkészületei

„Akció-reakció”, török offenzíva a Somogyországban:
Tojgun budai pasa hadjárat Sziget elszigetelésére.

 

1555. szeptemberében Tojgun budai pasa hadával Somogy vármegyében kezdett hadműveleteket. Célja az volt, hogy a dél-dunántúli magyar védelem legerősebb várát, és centrumát Szigetvárt elszigetelje a hátországától, tehát mintegy hurokba zárja, avagy mintegy zsákba fogja a szigetieket. A budai pasa a kisebb erővel bíró somogyi várakat célozta meg.

 

Elsőként (Kapos) Szentjakab alá szállt, ahol a védők meghallván a török had közeledését az éjszaka leple alatt elfutottak s így harc nélkül a törökök kezére adták a palánkocskát. A török krónikás, Dzselálzáde Musztafa ezt írta:

„…a benne lévő, gyehennára való gyaurok – mivel nem volt elég erejük megbirkózni a győzelmes sereggel – futásra vevén a dolgot, sötét éjjel szétfutottak és üresen hagyták a várat.”

 

Mikor ennek a várnak a vesztét és a budai pasa hadának érkezését a többi erőd katonái is meghallották, maguk sem cselekedtek másként. (Kapos)Mérő – avagy Mere, ahogy akkor hívták – volt a következő célpont. Itt az őrség a török forrás szerint 400 huszárból állott volna. Ez a szám azonban irreálisan nagy! Ráadásul ezen vitézek is mind úgy gondolták nem ellenkeznek a törökkel – nem ítélvén erejüket elegendőnek – a Mérő palánkját felgyújtották és mind behúzódtak az erősebbnek tartott Kapos várába (akkor így Kaposújvár).

 

Kapos földesura, Dersffy István volt, ki igyekezett e várat is megerősíteni, már előzőleg ágyúk szállítását kérelmezte az Udvarnál, de azok nem érkeztek meg időben. Dersffy újólag Pozsonyba és Bécsbe sietett, s a kaposi erődbe számos vitézt hagyott, ráadásul a kegyetlenkedésükről és rablásaikról híres-hírhedt kaposújvári szabadhajdúkat, akikről a források – többek közt Forgách Ferenc is – feljegyzik igen erőszakos és kegyetlen voltukat, de azt is, hogy a törökökkel semmit nem paroláztak:

„…akik jobbadára csak abból éltek, amit raboltak, de ha törökökre akadtak, rendszerint igen keményen harcoltak. A törökök annyira gyűlölték ezeket az embereket, és annyira haragszanak rájuk, hogy egyet sem szoktak életben hagyni közülük, a foglyokat pedig a legszörnyűbb kínzások közepette végzik ki; ezért aztán állhatatosan kell harcolniuk, vagy ha nem harcolnak, a keresztényeket zsákmányolják. De főleg a Kaposújváriak oly megátalkodottan kegyetlenek voltak, hogy a keresztény parasztokat kínzással kényszerítették pénzük odaadására. Voltak, akik vasfúróval lyukasztották át a férfiaknak a lábuk szárát, nőknek a mellét, és a kegyetlenkedés semmiféle módját sem mellőzték, hogy pénzt csikarjanak ki.”

 

Amikor Tojgun előőrseit előrebocsátván azok Kaposújvár alá száguldottak, a várbeliek kijöttek, hogy megverekedjenek velük. Dzselálzáde Musztafa írta:

„Amint a várban lévő, pokolra való gyaurok értesültek e dologról, egy csapat vitéz és harchoz jól értő, tigris kijött a várból, hogy harcot kezdjen az előrejött gázikkal s a vár előtt megverekedtek.”

 

Tojgun budai pasa erejét pontosan nem ismerjük, de egy török fogoly vallomása szerint – akit a korotnai vitézek fogtak el és vallattak ki – az összes dunántúli török bég vele volt csapatával, illetve 8 „öreg” (azaz nehéz, avagy ostrom-) ágyúval bírt s emellett 40 tarackkal (!). Nehéz lenne pontosan mindezt megállapítani, ha így van, akkor komoly tűzerőt vonultatott fel (a későbbi események október folyamán éppen Szigetvár alatt azonban rácáfolnak minderre). Annyi biztos, hogy Kaposvárt tüzérséggel kezdte lőni a pasa, mert a védők levelet küldtek ki Korotnára, hogy segélyt kérjenek; az ottani tisztek, Horváth György és Kobak Miklós e levelet – mely szeptember 12-én kelt – tovább küldték Zrínyi Miklós horvát bánnak, hogy tőle kérjenek segítséget Kaposba. A levél arról tanúskodik, hogy Tojgun rendelkezett ágyúkkal:

„Már ötödnapja, hogy Kapost a török erősen löveti; egy bástyát és a kaput már nagy részben lerombolta. A Kapos vizét Kecelnél elfogták, s most az árkoz töltik fával, ágakkal. Kérjük Nagyságodat az Istenre, ne hagyja el a várbelieket, mert ha segélyt nem kapnak, akkor kimennek belőle, s a török könnyen beszáll!”

 

A helyzet egyre komolyabbra fordult, hiszen a törökök a vizes árkokat is feltöltötték és ostromtornyot is építettek, hogy a várba törjenek. Valószínűleg ezek az előkészületek – és a segítség hiányának elmaradása – a vár megbízott parancsnokát, Széll Pétert – aki Istvánffy Miklós szavaival élve „igen szeles ember” volt, értsd „széllel bélelt”, megbízhatatlan és hazug, gyáva etc. – elrémítették, mert megszaladt és magára hagyta vitézeit. (Később Pápán fogta meg Enyingi Török Ferenc kapitány, ki ezért kivégeztette).

 

A végső csapás nem maradt el, amelyet a török krónikás emígy írt le:

„az egész győzelmes hadsereg rohamot intézett a vár ellen és minden erejét megfeszítette elfoglalására. Hajnaltól a két ima közéig tartott a heves harc és viadal, miközben az egész világ megzavarodott az ágyúk dörgésétől és puskák ropogásától, a vitézek kiabálásától és harci zajától elállt az emberek lélekzete. Szünet és megszakítás nélkül tartott az igen heves harc és öldöklés, míg (…) az alávaló gyaurok vereséget szenvedtek és visszafutottak a belső várba. A hit harcosai űzőbe vették a futókat s legtöbbjüknek megadták a maga részét a halált okozó kardokkal. Amint ez a vers: ’Segítség jön Allahtól s a diadal közel van’ hallhatóvá lőn, a nevezett vár teljesen elfoglaltatott, minden része megtisztíttatott a legalsó pokol lakóitól, a benne talált s régtől fogva elzárt müszülmán foglyokat pedig megszabadították…Templomait mecsetekké, zárdáit dzsámikká alakították át, a kereszteket és tornyokat lerombolták, a várat az iszlámnak tartományaihoz csatolták. Miután dizdár neveztetett ki és őrség rendeltetett bele, ide is bevitetett a próféta vallási törvénye.”

 

Tojgun ezen diadala után nyugat felé haladt tovább (Nagy)Bajom palánkja és az erősebb Korotna ellen. Mindkét vár a kezükre került. Bajom palánkjában – amit a török krónikás "égbe nyúló palánknak” ír le – a „csillogó handzsárok hegyével kiirtották belőle a hitetlenséget”; Korotna őrsége azonban – saját tisztjeit is becsapva és elárulva – harc nélkül elillant, Horváth György pedig utánuk kullogott.

 

A török had eztán dél felé vette az irányt és Pácod palánkját elpusztítva a Rinya partján egyenesen Babócsa irányába vonult, nyugati irányból kerülve így Szigetvár mögé. Az akkori kapitány, Kerecsényi László tapasztalt végvári főtiszt jól tudta, hogy mi a budai pasa szándéka. Követei útján sürgette mind Nádasdy Tamást, mind Zrínyi Miklóst, hogy ne késlekedjenek segítséget küldeni Szigetbe. Nádasdy sajnálkozva válaszolta: „Sajnos, ha leszakad az ég, akkor sem tudok hadinépet küldeni Szigetbe.” Ugyanígy a horvát bán sem tudott érdemlegese hadat összeszedni. Sziget ekkor magára maradva várta a törökök támadását.

 Kaposújvár - vagyis Kapos várának rekonstrukciója.