1555 - Babócsa eleste

Tojgun Babócsa alatt…

 

1555. szeptember 28-án (vagy szeptember végén) a somogyi várakat hódoltató budai pasa, Tojgun elfoglalta Babócsa várát…

 

Tojgun budai pasa hadikészülődését látva – még Budán – az ott tartózkodó és a fegyverszünet ügyében éppen a Portára utazó, flamand Busbequis császári diplomata kérdésére a budai pasa azt nyilatkozta, hogy csupán seregét gyakorlatoztatja. Mikor a császári diplomata tovább utazott, a budai török had is megindult Somogyba, hogy Szigetvárt a hátországától elszigetelje. Számos vár elfoglalása után szeptember végén érkeztek meg Tojgun katonái Babócsa alá, a Dráva mellé. Szigetvártól nyugatra kb. 30-40 kilométernyi távolságra.

 

Babócsát ekkor mindössze 250 katona védte, akik az első ágyúzásra megadták magukat. A várban számos hajdú volt, akiket Tojgun halálra keresett, ők ravaszul a disznóhúst és a szalonnát fuvarozó kocsikban rejtőztek el a kivonuláskor (a teljes poggyásszal és málhával való távozást a budai pasa engedélyezte az őrségnek), tudván, hogy a törökök undorodván e „szennyes állatoktól” meg sem közelítik a szekereket. Később a vár birtokosa, Báthory András elfogatta a parancsnokokat, Selypi Istvánt és Budasics János hadnagyokat, akiket halálra szánt. Ezek azonban sikeresen megszöktek a fogságból.

 

Tojgun pedig – miután Szigetet – terve szerint így teljesen körbe zárta, rokonát egy bizonyos Ahmed béget ültette a babócsai várba, erős török őrséggel. Babócsa után hamarosan a még nyugatabbra fekvő – de kicsinyke – Berzence is a törököké lett. Tojgun pasa pedig erejét pihentetve és rendezve lassan, de biztosan megindulhatott Szigetvár ellen.

 

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Zrínyi Miklós horvát bán már ekkor jelezte, hogy Babócsa elfoglalása nagy veszélyt jelent nem csak Szigetvár, de egész Szlavónia szempontjából, mert egy nagyon jó hídfőállás a töröknek a Dráván, hogy könnyedén és bármikor meglepetésszerűen átkelhessenek a túlpartra. A nádornál, Nádasdynál szorgalmazta is, hogy egyesítsék erőiket, s míg ő a horvát katonáival, addig a nádor és Pallavicini Sforza őrgróf Körmendnél álló – igaz – kicsiny (mindössze 900 fős) királyi csapattal induljanak Tojgun pasa hadműveleteinek zavarására. Tojgun azonban pontosan átlátta Zrínyi szándékát, s ha még meg is lett volna a körmendi hadban az akarat, hogy Somogyba vonuljon, Zrínyi akkor sem tehette volna meg ezt biztonsággal, mert hamarosan – egyeztetve a budai pasával – a boszniai pasa csapatai támadtak be Horvátországba, hogy biztosan lekössék Zrínyi erőit.

 

A budai pasa 1555.évi somogyi hadjárata sikeres volt, Szigetvárt elfoglalnia vagy megadásra bírnia ugyan nem sikerült, de teljesen elszigetelte – úgymond „zsákba varrta” a várat, és megfojtani igyekezett. Amikor Dervis pécsi bég ez év végén – december 21-én – beüzent Kanizsára, levelében azt követelte, hogy a kanizsaiak vegyék tudomásul, hogy Babócsától egészen a Balatonig az összes falu neki – tudniillik a töröknek – hódol. Hivatalosan ekkor fegyverszünet volt a két hatalom között…

 

 

Összecsapás Babócsa alatt a törökkel egy XVII. századi metszeten.