1555. május 1-én kelt Bécsben, az a levél, melyet Habsburg Miksa fÅ‘herceg (a késÅ‘bbi uralkodó) és Oláh Miklós érsek-kancellár ellenjegyzett, s mely a Pozsonyi Kincstárt utasította, hogy egy szigetvári vitéz megcsonkolása miatt – amelyrÅ‘l a forrás nem szól, hogy harcban, avagy fogságban történt-e? – s a vitéz egyébkénti érdemei okán, néki örökös évjáradékot folyosítsanak (!) /ezmondhatni elég nagy szó, abban az idÅ‘szakban, amikor az aktív katonaság zsoldját is igen rendszertelenül folyósították/…

„Miksa a Pozsonyi Kincstárhoz

Legyen tudomásotok arról, hogy Å‘ királyi felségének néhány hű alattvalója alázatos kérést intézett hozzánk agilis Balassa György szigeti vitéz érdekében. Az Å‘ szerencsétlen esetét akkor ismertük meg szelídhangú elÅ‘adásból, hogy Å‘t a törökök kezén, orrán és nyelvén megcsonkították. Ezért számára amíg él, örökös járadékot, természetesen éventként, 32 magyar forintot, valamint neki és feleségének egy-egy öltöny ruhát utaltunk ki és juttattunk.

Miksa. sk.
Oláh Miklós s.k.”

Lásd. Szigetvári levelek a török Hódoltság korából. ford. és szerk. Molnár Imre. Szigetvár, 1982. 48

Kolduló - harcban nyomorodott katona - egy XVII. század végi metszeten.