1555 - Hadirokkant

1555. május 1-én kelt Bécsben, az a levél, melyet Habsburg Miksa főherceg (a későbbi uralkodó) és Oláh Miklós érsek-kancellár ellenjegyzett, s mely a Pozsonyi Kincstárt utasította, hogy egy szigetvári vitéz megcsonkolása miatt – amelyről a forrás nem szól, hogy harcban, avagy fogságban történt-e? – s a vitéz egyébkénti érdemei okán, néki örökös évjáradékot folyosítsanak (!) /ezmondhatni elég nagy szó, abban az időszakban, amikor az aktív katonaság zsoldját is igen rendszertelenül folyósították/…

 

„Miksa a Pozsonyi Kincstárhoz


Legyen tudomásotok arról, hogy ő királyi felségének néhány hű alattvalója alázatos kérést intézett hozzánk agilis Balassa György szigeti vitéz érdekében. Az ő szerencsétlen esetét akkor ismertük meg szelídhangú előadásból, hogy őt a törökök kezén, orrán és nyelvén megcsonkították. Ezért számára amíg él, örökös járadékot, természetesen éventként, 32 magyar forintot, valamint neki és feleségének egy-egy öltöny ruhát utaltunk ki és juttattunk.


Miksa. sk.
Oláh Miklós s.k.”


Lásd. Szigetvári levelek a török Hódoltság korából. ford. és szerk. Molnár Imre. Szigetvár, 1982. 48

Kolduló - harcban nyomorodott katona - egy XVII. század végi metszeten.