„Ez semmi, ez nem fizetés… Őfelsége lássa, hogy kit küld ide a várba, mert én bizonnyal tovább nem tartom.”

Kerecsenyi lemondása

1555. november első felében (talán 10-én vagy 11-én) Kerecsenyi László szigeti kapitány, miután szerencsésen kivédte ugyan Tojgun budai pasa Szigetvár elleni támadását, még is az Udvarnál kérelmezte lemondását…

Kerecsenyi László lemondását két okra is visszavezethetjük: az egyik a magyar végházakban uralkodó átok; a „se pénz, se posztó” állapota, hiszen éppen ekkor érkeztek meg Pozsonyból a zsoldfizető biztosok a kamara által kiutalt pénzzel (annak csak töredékével). Kerecsenyi László mindezen annyira felháborodott, hogy joggal kiáltotta felháborodásában: „Ez semmi, ez nem fizetés… Őfelsége lássa, hogy kit küld ide a várba, mert én bizonnyal tovább nem tartom.” Különösen sértő volt, hogy nem csak az általa (ti. Kerecsényinek a saját zsebéből a katonái javára kifizetett előleget: 1656 aranyforintot) megelőlegezett zsoldot nem fizették ki, hanem az, hogy mindezt olyan őrség kapitányával és vitézeivel tették – „elismerésül” – akik nem rég életük kockázatásával verték vissza a budai pasa támadását a vár alól.

Mindennek ellenére ott gondolható a másik ok is Kerecsenyi László lemondása mögött. Tudniillik az, hogy sikeresen kivédte ugyan a vár ellen indított török akciót – 1555 őszén –, de a budai pasa stratégiai foglalását, vagyis szinte egész Somogy vármegye elnyelését és ezáltal Szigetvár elszigetelését nem tudta megakadályozni. Tojgun budai pasa a királyi Szigetet mintegy zsákba dugta, vagy hurokba fogta. Elvágva teljes „hátországától” – ez a defenzíva a védelem számára halálos szorítást jelentett, s csak idő kérdése, így hogy az erődítmény mikor adja meg magát.

Tudjuk, hogy a sikeres védelem és Tojgun elvonulása után, Kerecsenyi László vitézeivel a Szigetvártól nyugatra elterülő görösgáli palánk ellen támadt, de semmi sikert nem ért el. nem sokkal később vagy 100 deli portyázott Sziget alatt, akiket a védők javarészt levágtak és elfogtak ugyan – de mindez nem volt döntő jelentőségű Szigetvár nyomás alóli megszabadulása szempontjából. Kerecsenyi pedig beadva lemondását 1555. decemberében elhagyta Szigetvárt. Helyét majd Horváth Márk vette át, akinek 1556-ban és az elkövetkező években szívós és véres harcokban sikerült gyökeresen fordítani a helyzeten.