„…kik az Å‘ buzogányának nem csak távolról puskagolyóbisokkal, hanem kopjákkal s kardokkal is közelrÅ‘l vitézül megfelelnek.”

1556. június 10-én kezdte meg a nevezetes török hadvezér, Khádim Ali budai pasa Szigetvár ostromát…

MielÅ‘tt Khádim (vagy Hádim) Ali budai pasa a Portáról érkezve – azt a parancsot kapva, hogy Szigetet elfoglalja – a magyar hadszíntére a Habsburg uralkodó követeit fogadta, nem titkolta sÅ‘t kijelenetette, hogy Szigetvár elfoglalására rendelte a szultán, s a krónikaíró, Istvánffy Miklós szerint azt mondta, hogy a szigeti magyarokat nem fegyverrel, sem karddal, hanem „vasbuzogánnyal és dorongokkal” fogja meghódítani, mire a követek azt válaszolták, hogy menjen csak el ahová szándékozik majd ott talál „olyan emberekre még, kik az Å‘ buzogányának nem csak távolról puskagolyóbisokkal, hanem kopjákkal s kardokkal is közelrűl vitézül megfelelének.”

A budai pasa már a balkáni utazása idején – mikor Isztambulból Magyarország felé tartott – parancsba adta a magyarországi bégek sorának, hogy Szigetvár ostromához gyülekezenek. A török had SzentlÅ‘rincnél (Szigetvártól keletre, kb. 13 km-nyi távolságra) gyűlekezett. A felvonulók a szigetiekkel folyamatosan „aprólék harcokba” kezdtek. Khádim Ali seregével egyesült a kirendelt szandzsákok vitézeivel és 1556. június 10-én éjjel már a vár falai alatt állott. A hadserege pontos száma nem ismert: 9 nagy ostromágyúval és sok kisebb ágyúval vonult fel, s a török hadifoglyok vallomása szerint 10-ezernyien voltak, míg Istvánffy az ostromló török sereg számát 25-ezer fÅ‘re becsülte. VélhetÅ‘en e kettÅ‘ között találjuk meg a valós számot. Sajnos azt sem tudjuk pontosan, hogy a védÅ‘k mennyien lehettek. Horváth Márk kapitány ezen esztendÅ‘ tavaszi beszámolói 600 vitézrÅ‘l szólnak, s tudjuk, hogy igyekezett a számukat gyarapítani – vélhetÅ‘en eztán még legalább 200 katonát csatasorba állított. A város lakossága – asszonyostól, gyerekestÅ‘l – a vitézekkel együtt közel 3-ezer fÅ‘ volt.

Nem tudjuk pontosan milyen erÅ‘vel bírt a várbeli védelem tüzérsége – csak az 1554-es leltárból indulhatunk ki. Két nagyobb ágyú volt csupán, s a számos kisebb löveg, mozsár és követÅ‘ágyú mellett volt még vagy 200 szakállas- és kézipuska. A vár állapotáról ekkor Istvánffy így számolt be:

„Az a vár sík helyen vagyon, és három rendbeli vízzel tele lévÅ‘ árokja, öt bástyákkal megerÅ‘sítvén és napnyugotra az városa kétszeres palánkkal és árokkal körülvéve, melyek mind faeszközökbÅ‘l és hantból állonak, azon az egy kerekded toronyon kívül, mely téglából áll, de oly igen szoros, hogy senki nem lakhatik benne, mindazonáltal puskapor és egyéb szükséges dolgoknak benne tartására rendeltetett, az vigyázóknak jó alkalmatos helyen van, akik ott szüntelen vigyázván az ellenség jövetelét zászló kitétellel és harangszóval szokták megjelenteni; s a víznek körülötte való erÅ‘sségétÅ‘l az alja megáshatásra alkalmatlan, holott viszontag nem kisebb fogyatkozása abban légyen, hogy a töltések alját, melyet az vizet az árokban tartják, nem nagy munkával megáshatják, s az kifolyó vizek másuvá vetethettetnek.”

A védelem élén a korszak nevezetes végvári vitéze, Horváth Márk állott, helyettese Újlaky Sebestyén a huszárok parancsnoka, illetve a gyalogok hadnagya, Topordy Benedek voltak.

Istvánffy Miklós: Magyarok dolgairól írt históriája. Tállyai Pál XVII. századi fordításában. I/2. Bp. 2003. 237-238.

Alig néhány nappal késÅ‘bb már a dunántúli végvidéken híre ment annak, hogy a törökök ostrom alá vették Szigetvárt. Szele Jakab 1556. június 14-én kelt levelében Kanizsából írta Nádasdy Tamásnak:

„Szele Jakab levele Nádasdy Tamáshoz

Ha Szigetet a török megveszi (mit Isten ne adjon!), ide miránk akar jönni. Aminémű jelt pedig Berzencén és Csurgóhoz hallok és értek, nem lesz szüksége a töröknek azok alatt késni. Semminemű viadalhoz való szerszám nincs itt. Ez a ház fÅ‘nép nélkül igen szűkölködik. Te nagyságod küldessen pattantyúst, aki tud laptákat csinálni. Egy van nekünk, ez is SzigetbÅ‘l rekedt itt. Te nagyságod vetessen Bécsbe vagy ötezer laptába való puskákat…”

Ex castro eiusdem Kanysa, 14. Juny anno 1556.

Jacobus Zele”

Szigetvári levelek a török Hódoltság korából. szerk. Molnár Imre. Szigetvár, 1982. 121.