1556. június 12-én Khádim Ali pasa Szigetvárt ostromolva, elkészülve a tüzérségének telepítésével ágyútűz alá vette a várost. Ez a folyamatos tüzelés csaknem 11 órán át zajlott és főleg délnyugati irányból a Késás-bástya ellenében. A további előkészületek is tovább zajlottak: megkezdődött a város keleti oldalán is a tüzérség tüzelése.

Istvánffy Miklós krónikájában írt erről és nagyon hangsúlyozva, hogy a várost tudatosan – a tisztek hadi tanácsának megfelelően – védelmezték, gondolván, hogy a török ostromlók erejét itt is nagyon meglehet fogyasztani, mielőtt aztán a várost feladva, majd kénytelenek lesznek a várba visszavonulni, s azt védelmezni:

„Harmadnappal azután az törökök dél felől sáncot vetvén s álgyúkat beléjük helyeztetvén az váras bástyáját, mely Készásy Páltól építtetett (…) erősen kezdék lőni. Vetélkedtek azon az mieink, hogy bátorságosabb lenne-e pusztán hagyatván az várast az várba bemenni, vagy mindaddig, míg erejek engedék, azt megoltalmazzák. S meggyőzé az az értelem, hogy megoltalmaztatnék, mivel Markó kapitány s a képebeli is, Újlaky Sebestyén annak fő okai voltak, és hogy míg az város megmaradhatna, az vár is az ellenségtől nem annyira ostromoltathatnék.”

Ugyanakkor a védők kiütésekkel próbálkoztak a török sáncokon: Radován Jakab gyalogos kapitány – Istvánffynál így „százados hadnagy” – a 13-áról 14-ére való éjszakában a török sáncokra támadtak, s igen sok oszmán vitézt lekaszaboltak, oly nagy riadalmat keltettek, hogy még a főtiszt, a budai pasa is kirohant ijedtében sátrából… Radován és vitézei „békével az övéihez meg-bémentek” s még magukkal vittek sáncmunkára hajtott parasztembereket is (számszerint 40 főt).

Ez az egykorú török miniatúra részlet nem Sziget 1556-os ostromáról készült. Mégis a kép érdekességeként láthatjuk, a tüzérség fedezete alatt pajzsaik mögé húzódott gyalogság előrenyomulását (s ahogyan már Gárdonyi is felejthetetlen művében az Egri csillagok-ban megírta,zene nélkül nem harcol a török) indulók és harci dallamok szavára.