1556. június 21-én, már Khádim Ali budai pasa a tizenkettedik napja ostromolta Szigetvárt. Ekkor sikert ért el, csapatai ezen a napon az Óvárost is elfoglalták és ezzel a védÅ‘sereg beszorult a várba. Ez a nap azonban nem volt jó emlékezetű az ostromló törökök számára, mivel alig hogy ágyúikat felállították az Óváros északi területén a vár falainak lövéséhez, a védÅ‘k nagy számmal kitörtek és súlyos pusztítást okoztak soraikban, s eztán nagy zsákmánnyal, foglyokkal tértek vissza az erÅ‘dítménybe…

„Az ellenség penig azon a napon, amely vasárnapon vala, déltájban majd minden hadastól a mieinknek a városból való kiverésére felette nagy erÅ‘s rohanást tÅ‘n, sok híres-neves basák, bégek intésére, kiváltképpen az maga Veli aga janicsáragáéra. (…) az törökök sok híjokkal lévén négyszer veretettnek s űzetnek hátra, nógatván Å‘ket az hadnagyok és fÅ‘ tisztviselÅ‘k, hogy a kezdett dolgokat ne hagynák, hanem megannyi ízben az harcot megújítanák. MidÅ‘n azért ismég neki bátorodának és azok helyébe kik megsebesedtenek, vagy az viadalban elfáradtanak, más épeket állítanának, ötödször is rohanást töttek volna, az miein Markó kapitány parancsolatjára az ellenségnek hagyván a várost, a várba menének. (…)

A mieink viszontag csak egy óráig is alig nyughatván meg nem tartóztathatnának, hogy nagyobb erÅ‘vel ki ne ütnének, és az ellenséget azokból a sáncokból ki ne vernék, és így Újlaky Sebestyén és Radován hadnagyokkal egy álkapucskán kimenvén egyenesen a sáncnak menének, és sokat megölvén az ellenségben s egynéhányat a pattantyúsokban az törököket azokban nagy erÅ‘vel kiverék, és immár az álgyúkat elnyervén (…).

Tartott az harc többi négy óránál, most ide, most amoda változván az szerencse. Végtére midÅ‘n a törökök az egész hadastól az Å‘féleket szükségek korán megsegítették, és sokan mindkét részrÅ‘l elvesznek volna, félbeszakasztaték, s az mieink is az várba menének, úgy hogy kétség nélkül gyÅ‘zelmet nyertenek… Mert abban az iszonyú harcnak véres viadalában koppányi Nasuf bég, Kászon nénje fia, együtt képebeli, Alaj béggel s az janicsárok közül is kétszáznál többen meglövöldözetének és levágatának, sok számú sebesek is voltak. Mert Achomat is, babócsai és Mahomet szolnoki bégek megsebesedvén az harcról elmentenek, Veli penig, az janicsárok agája fogollyá esett és az várba vitetett vala, együtt 29 ellenséges fejekkel, úgy hogy az ellenségben abban a harcnak megpróbálásában nyolcszáznál nem alább vesztenek (…).

Az mieink közül Macedón György, ki híres-neves nemzetű vala, és Palatin György lovasokon kívül, Topordy Benedek seregrendelÅ‘t meglÅ‘ttetvén meghala. Annak az volt a híre, hogy Markó kapitány hagyásából öletetett meg az harcon, mivel azt mondanák, hogy az várnak elárulása felÅ‘l az ellenséggel tanácskozott volna, (…).

Radován hadnagy is, Veres Mihály, Artesi Tamás s egyebek is nem kevesen sebesek valának, kik nem sokára azután orvosoktól meggyógyíttatának.”