„…mind híven és bátran álltok helyt…”

1556. július 5-én az ostromlott Szigetvár védÅ‘i bevárva, hogy a törökök a falak magasságáig emelkedÅ‘ ostromtöltésükkel elkészüljenek, a cselekvéshez láttak, hogy azt elpusztítsák…

Amikor az ostromlók a várat övezÅ‘ tó vizét lecsapolták nyomban hozzá láttak a két déli oldalon fekvÅ‘ szegletbástya felé közelítÅ‘ – javarészt fából összehordott – ostromtöltés megépítéséhez, amely egészen a falak magasságáig növekedve lehetÅ‘vé tette volna, hogy a törökök rohammal hatoljanak be a várba. A védÅ‘k jól érzékelték, hogy ez most döntÅ‘ pillanat lehet, s elhatározták a töltések elégetését. Eközben folyamatosan zúdult a török tüzérségi tűz a várra, különösen a kaput, s a belsÅ‘várban magasodó tornyot lÅ‘tték, és oldalazó lövésekkel verették a falakról a tapasztást, hogy a fal fa és fonott sövény szerkezetéhez hozzá férve azt meggyújthassák.

A források szerint azonban ez még jól ellenállt a lövéseknek – még „porzott a fal” –, másrészt a vár ágyú is elég hatékonyan válaszoltak a kapu ellen indított tüzérségi támadásnak, számos török ágyút sikerrel elhallgattattak. Pribék Lázár jól beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Annál is inkább, mert az Å‘ tanácsára figyelve döntöttek úgy, hogy a csaknem egészen megépült ostromtöltéseket zsírral, kénnel, puskaporral készített gyúeleggyel fogják elemészteni. A nehézség abban állott, hogyan lehet a törökök figyelmét errÅ‘l az akcióról elterelni. Ekkor Horváth Márkó parancsára az ágyúkból és puskákból folyamatos tüzet adtak a török sáncokra, ezzel terelve el az ostromlók figyelmét s egyszersmind biztosítottak fedezetet azoknak a bátor vitézeknek, akik megindultak, hogy a töltéseket felgyújtsák:

„Az alatt a nagy kemény zenebona alatt az mieink Radován és SzecsÅ‘dy Máté elÅ‘ttükmenÅ‘kkel az várból kiütvén, midÅ‘n puskaport, fenyÅ‘szurkot, szövédneket és azmi tűztápláláshoz valók voltak, Lázárnak tanításából magukkal vittenek volt, azt az igen nagy kazal fákot, mely 25 ezer szekérnyire mondatik vala, hogy az árokba hányatott vala, szerencsés kimenetellel felgyújták…”

A hatalmas alkotmány olyan tüzes pokollá változott, hogy annak megközelítése és oltása a törökök részérÅ‘l elképzelhetetlen volt, annál is inkább, mert a várban lévÅ‘ íjászok és puskások irgalmatlanul lelÅ‘ttek mindenkit, aki csak ezzel próbálkozott. Így Å‘k csüggedten, míg a védÅ‘k örömmel figyelhették annak pusztulását. Várral titkon kapcsolatot tartó nádor, Nádasdy Tamás Kanizsán vette hírét a szigetiek sikerének, s nyomban titkos futárt küldött, melyben a felmentÅ‘ had gyülekezésével bíztatta a védÅ‘ket, és e szavakkal buzdította Å‘ket a további ellenállásra és kitartásra:

„Ti mind… híven és bátran álltatok helyt tudván, hogy nemcsak magatokat véditek, de az egész országot is. Családotokat és utódaitokat is. Neveitek fenn fognak maradni örökre…”

A források szerint Khádim Ali pasa is igen nyugtalankodott – fÅ‘ként mivel tudatában volt a királyi felmentÅ‘ sereg készülÅ‘désének – s nyomban a pécsi parancsnokot, Dervis béget hibáztatta, hogy Å‘ az oka mindennek, az Å‘ panaszai miatt rendelte el a szultán Sziget elfoglalását. Mindazonáltal régi, tapasztalt és próbált vezér volt, ezek a nehézségek és kudarcok nem vették el a kedvét attól, hogy megújult erÅ‘vel folytassa az ostromot.

vö. Istvánffy. (Tállyai). 241.