1556 - 07 - Az ostromtöltés

„…mind híven és bátran álltok helyt…”

 

1556. július 5-én az ostromlott Szigetvár védői bevárva, hogy a törökök a falak magasságáig emelkedő ostromtöltésükkel elkészüljenek, a cselekvéshez láttak, hogy azt elpusztítsák…

 

Amikor az ostromlók a várat övező tó vizét lecsapolták nyomban hozzá láttak a két déli oldalon fekvő szegletbástya felé közelítő – javarészt fából összehordott – ostromtöltés megépítéséhez, amely egészen a falak magasságáig növekedve lehetővé tette volna, hogy a törökök rohammal hatoljanak be a várba. A védők jól érzékelték, hogy ez most döntő pillanat lehet, s elhatározták a töltések elégetését. Eközben folyamatosan zúdult a török tüzérségi tűz a várra, különösen a kaput, s a belsővárban magasodó tornyot lőtték, és oldalazó lövésekkel verették a falakról a tapasztást, hogy a fal fa és fonott sövény szerkezetéhez hozzá férve azt meggyújthassák.

 

A források szerint azonban ez még jól ellenállt a lövéseknek – még „porzott a fal” –, másrészt a vár ágyú is elég hatékonyan válaszoltak a kapu ellen indított tüzérségi támadásnak, számos török ágyút sikerrel elhallgattattak. Pribék Lázár jól beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Annál is inkább, mert az ő tanácsára figyelve döntöttek úgy, hogy a csaknem egészen megépült ostromtöltéseket zsírral, kénnel, puskaporral készített gyúeleggyel fogják elemészteni. A nehézség abban állott, hogyan lehet a törökök figyelmét erről az akcióról elterelni. Ekkor Horváth Márkó parancsára az ágyúkból és puskákból folyamatos tüzet adtak a török sáncokra, ezzel terelve el az ostromlók figyelmét s egyszersmind biztosítottak fedezetet azoknak a bátor vitézeknek, akik megindultak, hogy a töltéseket felgyújtsák:

„Az alatt a nagy kemény zenebona alatt az mieink Radován és Szecsődy Máté előttükmenőkkel az várból kiütvén, midőn puskaport, fenyőszurkot, szövédneket és azmi tűztápláláshoz valók voltak, Lázárnak tanításából magukkal vittenek volt, azt az igen nagy kazal fákot, mely 25 ezer szekérnyire mondatik vala, hogy az árokba hányatott vala, szerencsés kimenetellel felgyújták…”

 

A hatalmas alkotmány olyan tüzes pokollá változott, hogy annak megközelítése és oltása a törökök részéről elképzelhetetlen volt, annál is inkább, mert a várban lévő íjászok és puskások irgalmatlanul lelőttek mindenkit, aki csak ezzel próbálkozott. Így ők csüggedten, míg a védők örömmel figyelhették annak pusztulását. Várral titkon kapcsolatot tartó nádor, Nádasdy Tamás Kanizsán vette hírét a szigetiek sikerének, s nyomban titkos futárt küldött, melyben a felmentő had gyülekezésével bíztatta a védőket, és e szavakkal buzdította őket a további ellenállásra és kitartásra:

„Ti mind… híven és bátran álltatok helyt tudván, hogy nemcsak magatokat véditek, de az egész országot is. Családotokat és utódaitokat is. Neveitek fenn fognak maradni örökre…”

 

A források szerint Khádim Ali pasa is igen nyugtalankodott – főként mivel tudatában volt a királyi felmentő sereg készülődésének – s nyomban a pécsi parancsnokot, Dervis béget hibáztatta, hogy ő az oka mindennek, az ő panaszai miatt rendelte el a szultán Sziget elfoglalását. Mindazonáltal régi, tapasztalt és próbált vezér volt, ezek a nehézségek és kudarcok nem vették el a kedvét attól, hogy megújult erővel folytassa az ostromot.

 

vö. Istvánffy. (Tállyai). 241.