1556 - 09 - Török "kastélyok" épültek

Felépülnek a török „kastélyok”… a szigeti védelem egyre veszedelmesebb helyzetbe kerül.


1556. július 10-ére a szigetvári ostrom újabb fejleménye, hogy elkészülnek a törökök által építetett újabb ostromművek: a várnak mind a délkeleti, mind a délnyugati szögletéhez egy-egy „kastély”-t építenek…

 

Miután az előbbi napokon a szigeti védők sikerrel elpusztították a törökök bástyákat és falakat közelítő töltését, az ostromló Khádim Ali pasa újult erővel fogott hozzá seregével az ostromművek felépítéséhez. Mind az Óváros felől eső mind a kettő várbástyát támadta, a parasztokkal és a foglyokkal, és a török katonasággal újra – ahogyan a krónikás Tőke Ferenc írta volt – „nagy szélesen” „két rakást”, avagy „két halmot, avagy zsákvárat” kezdtek emelni, amit akkori szóval gyakran „kastély”-nak mondtak. Ezek a „kastélyok” sövényfal szerkezetű és földel feltöltött magasított sáncok, lőállások voltak, ahonnan a lövészek, íjászok rejtőzve, vagyis fedezék mögül bátran tüzelhettek a várban minden mozgásra, hiszen ezek az ostromműveket úgy szándékoztak építeni, hogy a vár fala fölé magasodjanak, így gyakorlatilag mindent láthattak, ami bent a várfalak mögött történik. A védelmet állandó tűzzel igyekeztek lefogni és megbénítani. Egyébként ezen ostromművek megtervezése és kivitelezése – ami nagyon veszedelmes feladat volt – a török műszaki tisztek és csapatok teljesítményét dicséri.

 

Maga Horváth Márk kapitány is elámult, ezt írta: „Ezt látni kell, de megírni nem lehet.” A források megemlékeznek arról is – miről már szóltunk, s amely az ostrom talán legkegyetlenebb és legtragikusabb volta –, hogy ehhez a munkához a munkáskéz legjava az ide hajtott alávetett jobbágy népesség volt, s ami még szomorúbb, hogy immár férfi munkás igen megfogyatkozva, már az asszonyokat is idehajtották. Mondani sem kell, hogy a védők irgalmatlanul lövöldözték őket is, hiszen ezeknek a „kastélyoknak” a felépülése egészében veszélyeztette a beszorított szigetieket. Khádim Ali pasa nem tréfált, hiszen a két „kastély” felépítésével egy időben megkezdették az Óváros északi része, és a vár déli fala közötti tómeder feltöltését is. Azt is kijelentette, hogy „vagy mind elvesznek, vagy megveszik” Szigetvárt.

 

Annál is inkább sürgető volt ez a török pasa számára, hiszen kémei és felderítői pontosan beszámoltak arról, hogy a királyi Kanizsa alatt már jelentős számban összegyülekezett, s csupán napok kérdése, hogy Sziget alá induljanak. Az összegyűlt királyi had főtisztjei elhatározták, hogy először a Dráva mentén fekvő török kézen lévő Babócsát támadják meg, hogy a budai pasa ostromló erejét Sziget alól elvonják és ott nyílt mezei ütközetre kényszerítsék…

 

A török táborban is egyre nagyobb lett a nyugtalanság. Míg a topcsik folyamatosan tüzelték a falakat – melyeket „igen elrútéttottak” és a kapuzatot – addig Khádim Ali pasa 60 gyalogost indított útnak Babócsa felé, akik „igen nagy félelemmel indultak” Ahmed bég megsegítésére. Aki folyamatosan könyörögve kérte a pasától a segítséget – hallván a keresztény erők gyülekezéséről – s hangoztatva, hogy a babócsaiak ereje igen elégtelen, hiszen mindössze 100 lovasa, 50 gyalogos puskása és 50 martalóca van, kikkel a harcot felveheti.

 

Ugyanakkor nagyon izgalmasak azok a levelek is, amelyeket éppen ezen a napon – július 10-én – kelteztek Szigetben. Egyrészt bizonyítékai annak, hogy a védők az ostromzár ellenére nem voltak teljesen elvágva a külvilágtól, hiszen ügyes és bátor futárok titkon hordták az üzeneteket a várőrsége és a királyi had között, másrészt azonban külön érdekessége ezen két levélnek, hogy nem a kapitány írta őket a nádornak, Nádasdy Tamásnak, vagy a horvát bánnak, Zrínyi Miklósnak címezve, hanem egyszerűbb, alantas tisztviselők váltottak levelet… Az elsőben bizonyos Bodor Kristóf tüzér (sic!) szól egy bizonyos András deákhoz. A másikban pedig Péter deák szigeti bíró sürgeti – vélhetően még az ostrom megkezdése előtt kiküldött tekintélyes szigeti polgárokat, Pajzsgyártó Benedeket és Pált, hogy adják elő a királyi hadnál, hogy a felmentés megindítása minél előbb történjék meg, mert nem sokára már nem lesz kiért, s miért felmentő sereget küldeni:

„Bodor Kristóf András deákhoz
Köszönetem után szolgálatomat!
Tovább amennyiünket itten hagyott, mind egészségben vagyunk. Továbbá megértettem Kegyelmed levelét (tehát levélváltás van az ostromlottak és a felmentő had között! – megjegyzés tőlem.), melyben biztat Kegyelmed, de azért ha egy hétig meg nem segélnek, bátor azután veszteg üljenek, mert immár mind a bástyák és falak, mind a lövő helyek lerontattak, úgyhogy immár sem nem lőhetünk, sem a vártán nem maradhatunk a lövések miatt. Immár a malomtól is az ágyúkat, mind az árok partjára hozták. Nemhogy távoznának, de mindennap közelebb jönnek. A laptákat minduntalan a bástyákba és a falakba hányják. Közülünk némelyeket már sokszor eloltottunk, de mások miatt sok jámbor vitéz megholt. Ezért Pajzsgyártó Benedekkel most hozza Kegyelmed az urakat (ti. a felmentő hadat – megjegyzés tőlem.) mert ha nem segélnek, bátor ezután ne segéljenek. Isten tartsa meg Kegyelmedet!
Ez a levél kelt Szigetben júliusnak tized napján 1556.
Bodor Kristóf tüzér”

 

megjegyzem: a szöveg forrásában (a sokszor idézett „Szigetvári levelek a Hódoltság korából” c. kötetben) súlyos hibás elírás van, hiszen ott a dátumnál 1555, és nem 1556 szerepel, noha ez tévedés!

 

A második levél sokkal rövidebb de ugyanebben az értelemben szól:

„Péter deák szigeti bíró levele Pajzsgyártó Benedekhez és Pálhoz
Benedek Uram és Pál Uram! Ha nem szorgalmaztatjátok az urakat, ezt bizonnyal higgyétek el, mitől az Isten oltalmazzon, ami jelet láttok itt, hogy nem sok nap múlva, bátor soha csak egy szót se szóljatok mi érettünk. Ezt a követektől is megérthettétek!
Valate!
Ex regia Zygeth, 10. July 1556
Petrus literatus iudex.”

A levelek közlése itt: Szigetvári levelek a Hódoltság korából. szerk. Molnár Imre. Szigetvár, 1982. 41.