1556 - 12 - Az ostrom után

„Akció-reakció”, török defenzíva a Dél-Dunántúlon: a pécsi bég Siklósra „fut”.


Ellencsapása Khádim Ali budai pasa sikertelen ostrom kísérlete után.


A végvári harcok sajátosságainak megfelelően – akárcsak a jól ismert fizikai törvényszerűség – az akciót, reakció követte.

 

1556. szeptember folyamán – az előző nyári török támadás kivédését követően – noha a királyi felmentő sereg visszavonult, de a szigetiek ereje felélénkült, annál is inkább, mivel Khádim Ali budai pasa visszavonulásának hírére a Sziget körüli török palánkok és erődítmények népe a magyarok támadásától tartva – nagyobb részt mind – elszaladt. Ahonnan nem ott számolhatott az ellencsapással (tehát „hatás-ellenhatás”). A kanizsai királyi hadból ki is vált Pallavicini Sforza őrgróf a nevezetes olasz kapitány és magyar-német katonáival lerohanta – az egy évvel korábban gyáván elhagyott és a török kezébe esett – Koronta várát. Rövid harc után szeptember 15-én el is foglalták, s a feljegyzések szerint minden védőjét, 220 főt irgalom nélkül lemészároltak.

 

A török fősereg – amely Sziget ostromához gyűlt össze, majd annak sikertelen volta után elvonult – most a Duna parton, Tolna magasságában állomásozott, ellentámadásra szánta el magát. A leírások szerint Musza pasa csapataival elválva a főhadtól Szigetvárig portyázott, s elrejtőzvén a közelben lesre kívánta csalni a szigetieket. Állítólag száz lovassal maga csapot ki a rejtekéből és a vád elé nyargalt, hogy kicsábítsa a szigeti vitézeket. Akik villámgyorsan ki is csaptak és pillanatok alatt levagdalták és elfogták a vakmerő török csapatot – Musza is fogságukba esett. A rejtekhelyen álló török dandár ezt látva nem kockáztatta a harcot, hanem azonnal visszavonult.

 

Éppen ezekben az időkben terjedt szét a török dél-dunántúli palánkok őrségében a korotnaiak véres tragédiája is – és ez is oly demoralizálóan hatott, hogy csaknem minden palánkjukat üresen hagyva Pécsre futottak. A zűrzavar ekkor oly nagy volt a törökök között és ezt Horváth Márk a környező palánkok megtámadásával még fokozta is, hogy egy jelentés szerint e véghelyek törökjei mind Siklósra igyekeztek – lévén az még Pécsnél is erősebb és biztonságosabb hely.

 

Ezt egy bizonyos Tűgyártó Benedek, kálmáncsehi polgár jelentéséből tudjuk, aki szeptember 17-én kelt levelében tudatja Zrínyi Miklós horvát bánnal, hogy

„..az tatár bég az söllyei (értsd sellyei), minden marháját Söllyéből kihordatta és Soklyossá (Siklósra) költöztette, még az pécsiek es, az bék ü maga es mind oda költöztette minden marháját, és mint ü maga Dervis bég szájából hallottam hogy az császár (a szultán) azt parancsolja nekik, hogy sehol meg ne várják egyebütt (ti. a magyarokat), hanem csak Soklyoson és ott lenne ü nekik minden gyüleközetjök.”

 

Ezt erősíti meg Horváth Márk szigeti kapitány jelentése Nádasdy Tamásnak:

„Nagyságodnak azt írhatom, hogy az bégek Sellére (Sellyére) alá mentek vala, onnan Dervis bég Soklows (Siklós) fele ment, az Gerecsgali (görösgáli) bég Darván (Dráván) ment által; hattak volt Sellében valami tizennégy tereket; valami legéneket kültem vala, és azok is kimentek beléle, azt is pusztán hatták, mast mienkek vannak benne. Azért Nagyságodtól tanóságot várok, mit kell beléle mivelnenk,… megégttessem-e? Annyira megréméltenek azt mondják, hogy Dráván megtorlódtak volt, hogy harmincketté egy hajóba sellett (süllyedt) el bennek.”

 

A török pánikot semmi sem jellemzi jobban, hogy tényként tudjuk 1556. szeptember végére Devis pécsi bég a szép fekvésű és gazdag Pécset elhagyta és a sokkal erősebb és jobban védelmezhető Siklós várába tette át a szandzsákbégi székhelyét.