„…Ferdinándnak nem megvetÅ‘ számos hada Babócsa megszállására menne.”

A „babócsai diverzió” kezdete; a királyi felmentÅ‘had az ostromlott Szigetvárt megsegítÅ‘ menetesítÅ‘ akciója.

1556. július 15-én kezdÅ‘dött meg az úgynevezett „diverziós hadművelet”, azaz a „babócsai diverzió”. A királyi had, mely Kanizsa környékén gyülekezett a nádor, Nádasdy Tamás vezetése alatt, s amely had igen sok helyrÅ‘l sereglett egybe – hiszen a végvári magyar kapitányok vitézei mellett, voltak ott szép számmal német zsoldosok és Zrínyi Miklós horvát bán katonái – most megindult a Dráva mentén Babócsa irányába, hogy a török erÅ‘dítmény megtámadásával Khádim Ali budai pasa ostromló erejét Sziget alól elvonja (július 18-án érkeztek a vár alá). A források szerint úgy közel 10-ezer fÅ‘nyi keresztény sereg gyűlt össze, melynek híre is eljutott a törökökhöz, s mindez igen zavarta és nyugtalanította is a Szigetet ostromló oszmánokat. Ali budai pasa a babócsai béget, Ahmedet, ki az ostromban maga is részt vett vissza is küldte fegyveres segítséggel Babócsába, hogy biztosítsa a fontos várat. Istvánffy errÅ‘l ezt írta:

„Az idÅ‘ alatt Herélt Alinak bizonyos izenetekkel meghozták, hogy Ferdinándnak nem megvetÅ‘ számos hada Babócsa megszállására menne. Minekokáért az oda vlaó Achomat bégnek is, kit kevés napokkal azelÅ‘tt való harcon, melyen a mieink az elleségnek engedvén a várost, mondák, hogy megsebesült volt, hogy késedelem nélkül visszamenjen megparancsolja, s hogy Å‘ egyszersmind rövid nap segítségül odamenne a magyarokkal és németekkel nemes harcot megkésértene, sok szóval ígéri magát. Azonközben penig azmelyeket a várvívására s az mieink tartóztatására (…) néznek vala, el nem múlatja, és szüntelen lövésekkel a vár falait rontja vala.”

Vagyis minden a felmentÅ‘ had vezéreinek szándéka szerint történik: a budai pasa már segítséget küld a saját seregébÅ‘l – egy fajta elÅ‘hadat – Babócsára, s a babócsai parancsnoknak ígérte, hogy hamarosan maga is nagyobb erÅ‘vel megjelenik ott, hogy a keresztényekkel megmérkÅ‘zzön. Mint jó hadvezér, azonban pontosan tudja, hogy az ostromot sem szüneteltetheti. S noha erÅ‘it így kénytelen megosztani – a források pontosan beszámolnak róla – ennek ellenére a várat továbbra is folyamatosan tűz alatt tartják, sÅ‘t új akcióba is kezdenek; a kelet felÅ‘l emelkedÅ‘ Semlék-hegynek nevezett magaslati pontról tüzérségi tűz alá veszik, a vár északkeleti bástyáját. Közben a sáncokban állandó számmal 300 fÅ‘nyi török katonaság van – váltásban a pihenÅ‘kkel, kik nyilakkal, puskázással és tüzes lapták bedobálásával folyamatosan zavarják és nyugtalanítják a védelmet. Most azonban a fÅ‘ hangsúly azon van, hogy mi is fog történni Babócsa…

Istvánffy bÅ‘ven beszámol arról, hogy mekkora számú csapattal, s kikkel közeledik Nádasdy Tamás nádor had: ott vannak a stíriai és krajnai, karintiai segélyhadak – ebbÅ‘l jól kitetszik, hogy Å‘k is úgy értékelték, ha Szigetvár elesik, saját tartományaik sem lesznek biztonságban – Johann Rueber, Heinrich Puchaim, Johann Gilles, Nicolaus Polweiler stb. vezetése alatt, aztán

„nagy híres-neves erÅ‘s vitéz magyar lovasok is gyűltenek vala oda, mert a palatinus maga saját népén kívül, mely ezer lovasból és megannyi gyalogból áll, és képebelitÅ‘l, Magyar Bálinttól függÅ‘nek vala, gróf Zrínyi Miklós is, ki Horvátországot bírja, ezer vagy több (…) lovas próbált vitézeket hozott vala.”

Itt voltak még Telekessy Imre lévai kapitány vitézei, aztán Tahy Ferenc, PethÅ‘ János, Bánffy István és László seregei…

Érdekes momentumként – de az ostromhoz és a felmentÅ‘ csatához szorosan nem kapcsolódva – megemlíthetÅ‘ az a közjáték, amelyet szintén Istvánffy Miklós jegyzett le, s amely a kor magyar és nyugati hadszervezetének szokásaira is rávilágít valamelyest. Tudniillik arról van szó, hogy a krónikás megírta, hogy egy jeles magyar fÅ‘vitéz, Rátkay Pál, mikor Babócsa felé vonultak, Perlaknál egy németek között kirobbant egy némely parázna nÅ‘személyek miatti viszályban kirobbant, és lövöldözés támadt, ekkor véletlenül Å‘t is meglÅ‘tték, mely halálát okozta. Ennek a dolognak legérdekesebb volta abban áll, hogy a nyugati hadak táboraiban jelen voltak a sereget kísérÅ‘ nÅ‘k – gyakran írják úgy, hogy a zsoldosok nem csak „kurváikat” hozták, hanem egész családjuk, asszonyostól-gyerekestÅ‘l kísérte táborukat. Ezzel szemben a korabeli magyar rendtartások szigorúan tiltották, hogy a magyar katonai táborokban asszonyok – „fehér személyek” tartózkodjanak (nyilván itt is lehetséges a feltűnésük a tábort kísérve, de a katonai területen „fÅ‘vesztés terhe mellett” nem tartózkodhattak, a táborba tilos volt belépniük!

Babócsa erÅ‘dítményének ábrázolása a XVII. századból.

Istvánffy. (Tállyai) 241-242.