1556 - Futóharcok

"Futóharcok, rajtaütések Szigetvár körül..."

 

1556 augusztusának végén – noha a sikertelen szigeti ostrom után Khádim Ali budai pasa elvonult Pécs felé – a törökkel szembeni harcok nem csillapodtak. Egyrészt azért, mert a szigetiek nyomban az ostrom után kijöttek a várból, s a körben fekvő török palánkokat, erődöket – Szentlőrincet, Sellyét, Szentmártont (a mai Felsőszentmártont) és Görösgált mind-mind elpusztították, azt is melyet üresen találtak (a török őrség Ali pasa elvonulásának hírére pusztán hagyta), avagy azt is, melyből fegyverrel űzték ki a védőket.

 

Másrészt nem nyugodtak a harcok amiatt sem, mivel a Habsburg-főherceg, Ferdinánd „királyfi” hada megérkezett Babócsa felől. S mint megemlékeztünk róla erről a hadról, mely java idegen zsoldosokból állott nem voltak jó véleménnyel sem a nádor, Nádasdy, sem a kapitányok, mégis jelentős erőt képviseltek. Ugyanakkor a török pasa megtépázott serege is segítséget várt és kapott is, amikor a ruméliai beglerbég csapatai megérkeztek Pécs térségébe Eszék felől.

 

Forgách Ferenc krónikája írta le, hogy ezek a hírek mindkét félnél elővigyázatosságot és félelmet is keltettek. Például augusztus második felében, Khádim Ali pasa vagy ötezer (!) katonáját visszavezényelte és egy éjszaka folyamán megkörnyékezte a királyi had táborát, óriási pánikot okozva ezzel:

„Fokozta az ijedelmet mind az éjszaka sötétje, mind a tábor körül felhangzó ellenséges ordítozás. Amint a tábor a hirtelen kavarodás folytán felbolydult, s a cseh és német lovasok – köztük akárhányan félig meztelenül, mer nem egy ember szokott ruhájának csak egyik vagy másik darabját tudta sebtében magára ölteni – nyomban lóra szálltak, és az éjszak hátralevő részét álmatlanul töltötték, a magyarok fel is öltöztek, lovaikat is felszerelték, úgy várták nyugodtan és csendben a hajnalt.”

 

Amikor a megerősödött török hadsereg Patacsnál táborozott le (Pécstől nyugatra), még nem lehetett tudni, sor kerül-e egy döntő összecsapásra. Az volt a tervük, hogy egy erőteljes portyával újra Babócsa alá száguldanak, megrémítve ezzel a főherceget. Azonban a szigetiek megelőzték őket: :

„A szigetiek ugyanis váratlanul rajtaütöttek a lovasmeneten, amely a kísérő katonaság tömött sorai között a barbár málháját és majdnem teljes hadi kincstárát vitte; sok ellenséget levágtak, néhányat – köztük a beglerbég udvari felügyelőjét, aki később Horváth Márknak jutott az osztozkodáskor – foglyul ejtették, de ami még nagyobb dolog: zsákmányoltak vagy húsz, drága ruhákkal és arannyal-ezüsttel megrakott lovat; zsákmányként mindezt szétosztották egymás között.”

 

Végül a királyi had is visszahúzódott Kanizsa felé, s a török sereg sem kísérelte meg az újabb nagyobb támadást.