1556. február 21-én kelt levelében Horváth Márk szigeti kapitány arról írt levelében Gregorianecz Pálhoz, Zágráb és Győr püspökéhez, hogy a szigeti vár parancsnokságát átvéve tűrhetetlen állapotokat talált itt; a katonák fizetetlenek, szökdösnek, a lázadás szele a levegőben van, körülöttük pedig mindenhol az ellenség az úr... Ha figyelembe vesszük - s elfogadjuk - mindazt, amit itt Horváth Márk leírt, sőt hozzá téve azt is, hogy még ezen esztendő nyarán elkövetkezik Khádim Ali budai pasa támadása Szigetvár ellen, akkor könnyen átlátható és elfogadható Horváth Márk eme kapitánysága idején végre hajtott fordulat, amely a védelmet nem csupán megerősítette és sikerre vitte, de a törököket a környéken defenzívában szorította egy jelentős időre:

"Tisztelendő Uram!

Király őfelsége parancsolatja szerint és Nagyságodnak a parancsolatja szerint immár itt Szigetben vagyok. Én mindenkoron kész vagyok Őfelségének és Nagyságodnak szolgálni, így most is.
Kegyelmes Uram, amiképpen Tinagyságotok elvégezték vala, hogy itt hatszáz gyalog és kétszáz lovag megteljesedjenek és itt tartózkodjanak, mert a győri gyalogok, akik voltak, azokból sok elszökött. Ifjú Kristóf, ki a gyalogok hadnagya volt, az is oda kiment. Ezek is, akik itt vannak, annyira megkeményítették magukat, hogy semmiképpen sem akarnak itt maradni. A régi gyalogok is, akik a királyhoz választottak voltak, azt kívánják, hogy házuk népének, feleségüknek szabadsága legyen, mint a nemeseknek, hogy kimehessenek. Akik itt akarnak maradni, azt kívánják, hogy a király őfelsége a közlegényeknek három magyar arany forintot, a tizedeseknek négyet fizessen. Ők ugyan megválasztották vajdájukat: Topordy Benedeket. Ő is ugyan ki akar válni a helyéről, de a király őfelsége nem bocsássa el innen e helyről. A lovagok is, akik voltak, ugyanazon vannak, hogy innen kiváljanak. Ők is választottak, továbbá a városiak is semmiképpen nem akarnak maradni, mert ennek oka kegyelmes uram, hogy a hely és a város erőtlen, nincs erőssége. Ha igaz erőssége megvolna is e helynek és pénzünk is volna, a városiaknak nincs mivel élniük, mert élet nincs benne. Ezek a lovagok is, kiket király őfelsége Győrből választott ide, ha király őfelsége meg nem többíti fizetésüket, nem akarnak megmaradni. De azok sem jöttek mind ide, ki az útról szökött el, ki elmaradott, mert ők azt mondják, hogy drabantban nem akarnak lenni. Akiket meg én fogadtam és pénzt adtam nekik, az úton elszöktek. Ezek is (akik még itt vannak) minden szükséget látván kiigyekeznek, mert itt mérföldig, kettőig a városon kívül mind puszta a föld. Hiszem, hogy Tenagyságodnál is nyilván vagyon, hogy a török a szegénységet és az életet elfogta innen. Továbbá híre az, hogy az ellenségnek igyekezete van erre a helyre. Ha a nép az ellenségnek igyekezetélt nyilvánvalóan megérti, kezdenek egy akarat szerint fölkelni és ellenem menni. Továbbá Tenagyságod a Commissáriusok révén mind a népben, mind a hadiszerekben való minden szükségünket meg fogja érteni. Ezért Tenagyságodnak könyörgök, hogy Tenagyságod törekedjék őfelségénél a szükség idején mind néppel, mind hadiszerrel e háznak a megtartására, hogy az én tisztségem meg ne fogyatkozzon. Továbbá a lustratio szerint, amiképpen a király őfelsége elvégezte, a commissáriusok által be nem teljesedett.

In reliquo Vestram Reverendissimam valere opto. (am. Egyébként Tisztelendőségteknek jó egészséget kívánok.)

Írtam in Regia Zygeth 21. february 1556.
deditissimus servitor Marcus Horwath."

forrás: lásd. Szigetvári levelek a Hódoltság korából. ford. Molnár Imre. Szigetvár. 1982. 90-91.