1556. május közepén - egészen pontosan 21-én - a török magyarországi Hódoltság szandzsákbégjei, mint a pécsi Dervis bég, Ahmed babócsai bég, Naszuf koppányi bég és Mohamed szolnoki bég fegyveres erejükkel a Porta parancsára a budai pasára, Khádim Alira várva teljes fegyveres erejükkel a Szigetvárhoz közel esÅ‘ (tÅ‘le keletre 13 kilométernyire) SzentlÅ‘rincnél gyülekezetek, hogy a fÅ‘sereget bevárva a vár ostromához hozzá kezdjenek.

Itt, a szentlÅ‘rinci palánkerÅ‘dítménynél verték fel fÅ‘hadiszállásukat s támadásaikkal - melyek csak nem két héten át zajlottak - folyamatosan zaklatták és dúlták-pusztították a királyi Sziget környékét, hogy ezzel is felpuhítsák a védelem erejét és ellenállását, amíg Khádim Ali pasa megérkezvén a valóságos várvíváshoz és rendszeres ostromhoz hozzá kezd. Az sem mellékes, hogy nem csupán a környékrÅ‘l, de Tolna vármegyébÅ‘l is, erÅ‘szakkal hajtották ide az emberek egy részét, hogy munkásként a vár ostromban fizikai erejükkel, sánchányással, fahordással, töltés építéssel etc. segítsék az ostromlókat.

KésÅ‘bb - egy hónap múltán - mikor Ali pasa már javában vívta Szigetvárt, maga írta és indokolta levelében, hogy miért is szállt táborba.

Tojgun pasa sikertelen próbálkozása után egy évvel immár a Veszprémet, Drégelyt s más nógrádi várakat megvívó, valamint az 1552-es egri ostromban is résztvevÅ‘ – újólag budai pasává kinevezett – Khádim Ali, ostromolta Szigetvárt. Egy az 1556. év Szent Iván napján keltezett levelében Szigetvár alól így írt a komáromi magyar tiszttartónak, elÅ‘bb panaszkodván, majd keményen dorgálván, megróván Å‘t a szigetvári végházbeliek portyái és lesvetései miatt, melyek nem kevés fejfájást okoztak neki:

„Én, ki vagyok Ali pasa a fölységes császárnak szolgája, és Magyarország urának parancsolója. Megértettem kegyelmed levelét. De én az fölséges császár parancsolatjában járok, mert neköm azt parancsolá az fölséges császár, hogy ez várat el ne hagyjam, hanem megvegyem. Azért foktam hozzá, mert a szigetiek sok pusztítást tettenek a fölységös császár földén, mert mikor neköm adá az fölységös császár a budai tiszttartóságot, egy hónapja nem volt, hogy a szigetiek tizennégy hajót vertek föl a Duna mellett és harmincz török asszonyállatnál többet vittek be, mast azok ott sírnakrénak, – és uton való állásokat, a császár jobbágyit pusztították, külömb külömb lopásokat, pusztaságokat tettek az fölséges császár földjén. Azok kezdték nem mi. Mert eféle dolgokért még timagatoknak kellene azokat levágnotok; mert olyan szikségöt tettenek az fölységös császár földén, hogy Budán elÅ‘ször négy ospán volt az árpának köböli, mast tizennégy vagyon, és minden drágaság ez mitűl vagyon? Mind az szigetiektűl. Mert az hajókat onnét alól nem bocsátják éléssel, hanem mind fölverik. (...)

De bizonnyal általán fogván kikeletre az fölységös császár kijű, és meglátjátok, ha jobb lesz megalkudnotok (...),

avagy nem, mert bizonnyal meghidd, hanem szerzÅ‘dik az fölységes császárral, által fogván Bécsig elpusztítja, sem Komárom nem marad, sem az többi; – ki mind egy holnapig megleszön. Ezért jól meglássátok, ha jobb az fölséges császárnak megalkudni avagy nem.”

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. - kézirat

Ali pasa levele az elsÅ‘ szigetvári ostrom idején Paxy János, komáromi tiszttartónak. In: TT. 1881. Közli: Szádeczky Lajos. 268-269.

A kép egy XVII. század végi ábrázolása a török tüzérség szállítási módjának. Itt egy kisebb tábori ágyút szállítanak a teve oldalához erÅ‘sítve. A nagyobb - ún. öreg ágyukat - ökör, bivaly vagy lóvontatással mozgatták.