1556 - Zrínyi lemondása

1556 decemberében (vagy más források szerint 1557 elején) gróf Zrínyi Miklós

– a későbbi szigetvári hős –

lemondott a horvát báni méltóságáról…

 

Zrínyi Miklós már 1542 óta viselte a Magyar Királyság egyik leghatalmasabb méltóságának – mondhatni Magyarország „harmadik” zászlósúri tisztét – a horvát-szlavón báni tisztet. Ebben a szerepében harcai folyamatosak voltak a török hódítókkal, mind Horvát- mind Magyarországon. Az 1556. év végén (vagy 1557 elején) benyújtott lemondása mögött elsősorban az áll, hogy a horvát rendek panaszolták a királynak, hogy Zrínyi egyre többet hadakozik a Dráván túl (értsd a dunántúli magyar végeken – ami igaz is volt).

 

Ennek oka elsősorban az volt, hogy Zrínyi folyamatosan egyre több birtokot szerzett a magyar területeken, Zala és Somogy vármegyében – mindezeknek főispáni méltóságát is viselte, s ezzel rákényszerült ezen új szerzeményei aktív védelmére is, hiszen a hódoltsági török garnizonok állandó támadásainak voltak ezek a területek kitéve.

 

Másrészt sejthető Zrínyi lemondása mögött valamiféle sértettség is, amely abból adódott, hogy a „babócsai diverzió”, 1556-ban a töröktől ostromolt Szigetvár felmentésére sikerrel járt, mégis az összesereglett királyi had csak csekély mértékben folytatta a hadakozást, hogy a győzelmet kiaknázza. Különösen módon nézet eltérésbe került – fegyvertársával, bajtársával s egyszersmind felettesével, a nádorral, gróf Nádasdy Tamással – s más császári főtisztekkel is, akik az utánpótlás hiányosságaira és a had elerőtlenedésére hivatkozva nem lelkesedtek a hadműveletek kiszélesítéséért – s valóban mindez csak erőtlen próbálkozás volt. Azokat a lehetőségeket és sikereket, amelyek a babócsai diverzió után és Szigetvár felmentése (egész pontosan Khádim Ali pasa elvonulása) után a keresztények elértek – elsősorban a szigetieknek és kapitányuknak, Horváth Márknak volt köszönhető.

 

Meglehet – ha bizonyítani nem is tudjuk –, hogy Zrínyi horvát báni címről való lemondásához ez is hozzájárult. Annyi bizton állítható, hogy az uralkodó, I. Ferdinánd elfogadta a bán lemondását, s helyébe Erdődy Pétert nevezte ki. Zrínyi Miklós azonban ezek után is az egyik legfontosabb oszlopa volt személyében a végvári vonal védelmének – hamarosan kinevezték a dunántúli főkapitányi tisztbe, amelyet 1566-ban bekövetkezett hősi haláláig viselt.

 

Istvánffy Miklós krónikájában írta az 1565-ös – a nagy 1566-os török háborút megelőző – bécsi haditanácson történt felszólalásáról:

„...a németek közül is meg a magyarok közül is, voltak jelen férfiak, akik bizonyos okokból úgy vélték, hogy a kegyetlen barbárok ellen, üdvözítőnkért, Krisztusért és az ő szent vallásáért az oltárokért és a tűzhelyekért kezdett háború nagyon is tisztességes és illő. Ezek között volt gróf Zrínyi Miklós is, a nagy hírű vezér, akiről azt tartották, hogy abban az időben nála senki sem értett jobban a hadviseléshez, s nála senki sem volt tapasztaltabb.”

 

Istvánffy. 309.