1559. január 1-én kelt levelében Csányi Ákos kanizsai tiszttartó - aki a szigethi hírekben igen járatos volt mindig (nem véletlen, hiszen Kanizsa a királyi Szigetvár hátországában az egyik legjelentősebb erődítés volt, miként át is vette Szigeth szerepét annak 1566-os eleste után...), arról tudósít, hogy a Szigetvár környéki kisebb erődítmények őrségeiből, mind Görösgál, Szentlőrinc, Szentmárton számos magyar darabont, kik az addig a törököket szolgálták, most mind Szigethbe magyar szolgálatra igyekeznek. A forrás két szempontból is lényeges: egyszer, mert arról kevésbé tudunk, hogy magyarok török zsoldban állottak volna (persze voltak ilyenek), s ezzel a legnagyobb árulás, a pribékség bűnébe estek. Vélem itt inkább délszláv, netán szerb, avagy bosnyák vitézekről van szó, főként ha ez a jelenség tömegesen fordult elő. Másrészt pontosan mutatja azt a sikert, amelyet a szigetiek, Horváth Márk kapitánysága idején a törökkel szemben elértek. mikor is a vár köré vont szorító török gyűrűt feltörték és most az ő portyáik és támadásaik sűrűsödtek meg a Hódoltság részeire.

forrás: Szerecz Miklós