1559. május 29-én Horváth Márk szigeti kapitány a király jeles katonája szolgálatai jutalmaként bárói címet nyert és ehhez gazdag birtokot és javadalmat kapott a Szepességben.

Kétségtelen, hogy Gradeczi Horváth Márk a végvári küzdelmek egyik legjelesebb harcosa és bajnoka volt a XVI. században – noha neve a mai magyar közvéleményben sok száz bajtársához hasonlóan jórészt feledésbe merült. Legnevezetesebb hadi akciója 1556 nyarán Szigetvár sikeres védelme volt (éppen tíz esztendÅ‘vel az elkövetkezÅ‘ nagy ostrom elÅ‘tt).

Azonban nem csupán azért nevezetes, mert e jeles védelmet vezette, s nem is csak azért, mert elÅ‘tte már más végházakban – mint például az ugyancsak stratégai fontosságú GyÅ‘rben szolgálta a hazáját –, hanem különösen azért, mert azt a szorító gyűrűt, amelyet a törökök az 1550-es évek elsÅ‘ felében Szigetvár köré vontak sikeresen széttörte: támadásaikat sorra visszavetette, sÅ‘t maga indított állandóan portyákat a török uralom alatt álló távolabbi-közelebbi palánkok és végvárak ellen, a szigetiek az Å‘ kapitánysága alatt megjelentek nem csupán a szomszédos Görösgal, SzentlÅ‘rinc és Sellye török erÅ‘dítményeinél, de távolabbi célpontokat is megtámadtak, mint Gradistyét (Szlavóniában, a Dráván túl), vagy Dombó(vár)t, Mohácsot és átkelve a Dunán egész Zomborig nyomultak. Horváth Márk haláláig, 1561. augusztus 20-ig állt a szigeti védelem élén.