1559. április 3-án kelt jegyzékében Gregoróczy Vince kapitány a királyi számvevő biztosokkal Palota várába látogatott, amely ekkor Thúry György parancsnoksága alatt állt. Gregoróczy alapos jegyzéket készített és jelentést írt arról, hogy a palotaiak miféle kondíciókkal bírnak. A teljes körű összeíráshoz hozzátartozott, hogy Thúry a Palotának adózó falvak bíráit is berendelte volt, de azok félvén a törököktől nem jöhettek be a várba...

"Az itt lévő lovasok jó szerrel vannak, derék vitézek, s ismerik az egész vidéket. De fizetni kell őket. A vár vicekapitánya Tibók Mihály kiváló katona. Podmaniczky (ti. a vár földesura - megjegyzés tőlem) két falut adott neki. A vár fölszerelése igen szegényes. pedig ez a hely igen veszedelmes vidéken fekszik. Fehérvártól és Veszprémtől két mérföldnyire esik. csókakő, Simontornya, Koppány, Uzor és Tamási is egészen közel vannak. Ám a török sehonnét sem jöhet ki anélkül, hogy a palotaiakkal ne találkoznék. Palota vára igen erős, és el lehet benne helyezni kétszáz lovast és ezer gyalogost. Thúry György azzal a hűséggel és bizalommal vette magához a vár kulcsait, amellyel eddig is szolgált őfelségének.

E jelentés után Gregoróczy felsorolja azokat a falvakat, amelyek Palota várához tartoznak, de amelyeket jelenleg a palotai vitézek bírnak. Thúry György Berhidát és Kajárt bírja. Meznyánszky János (a volt palotai kapitány), aki ezután Thúry vicekapitánya lett, Karácsonszállást, Előszállást, Inotát, Thést, Mellért, Csőszt, Alapot, Pakost, Gyapát, Mindszentet, Szilast, Zeretet, Kemlőt, Kormost tartja a kezében.

Tibók Mihály vicekapitány Csórt és Ősit,

Ladányi Sebestyén Hajmáskért, Szentistvánt, Ságot, Szentmihályt, Kajdácsot, Györként, Bessenyőt bírja.

Cseszneki Mihály és Baranyay Balázs élvezi Abát, Lángot, Kálozdot, Felegrőst. Cseszneki ezeken kívül egyedül bírja Dudárt és Nánát.

Horváth Balázs és Keszy István kezén van Soponya és Föveny.

Thúry Márton és Inothay Márton Újfalut és Seregélyest együttesen birtokolják.

Ormándy János és László deák Szilast, Igart, Dadot és Vámot bírják.

Baborcsics László Olaszfalut, Hardot, Szentivánt, Böcskét, Magyarrétet, Gerjent, Csampát és Biziget tartja a kezében.

Ormándy János egymaga bírja Tolnaszentgyörgyöt, Pincehelyet, Görbőt, Németit, Mizlát és Gyamot.

Tuly Bálint Lepsényt,

Pap Péter Menyődulcát, Szentgyörgyulcát, Sótot és Velgyét,

Járfás és Balog Péter pedig Papkeszit, Pazmánt, Bikacsot, Vajtát és Dorogot bírja.

Pattantyús Gergely kezén van Kovácsberény és Polyán.

Palota várához tartozik még Orda, Szőlőslak is, ezeket Magyar Bálint foglalta el.

Kovácsberényt és Polyát is most szállják meg újra a lakók. Thúry György is, meg a török is háromévi szabadságot adott nekik. Seregélyes is ennyi szabadságot kapott a két féltől. Inotán két malom van. A jövedelme a töröké, másik fele a palotaiaké.

Elhagyott puszták: Kuti, Eztemer, Giron, Cserne, Kingyes, Palota, Szénhely, Pere és Kistés. Elhagyott puszták, miket Palota várához csatoltak: Zirc, Bajaka, Mecser, Sikátor, Ezen, Szentgyörgy, Guth, Rebeze, Csatár."

lásd. Takáts Sándor: Régi magyar vitézek és generálisok. Bp. 2010. (reprint) 47-48.

‎"Nomina possessionum, quas milites Palotaienses ad acrem Palota possident pro offico. 1559. ápril. 3. /Takáts a kutatása során ezen okiratot a Cs. és kir. közös. pénzügy levéltárban lelte