Kanizsa erÅ‘dítése megerÅ‘dítése - „modus Hungaricus”

1559. januárjának elsÅ‘ felében tudósított Szele Jakab kanizsai tiszttartó urának, a nádornak, Nádasdy Tamásnak, hogy miképpen épül az erÅ‘dítés Kanizsán.

Leírta, hogy a Rajky-bástyát elkészítették, ugyanígy befejezték a kapu melletti bástyát is, ennek a vastagsága kívülrÅ‘l „3 öl” vagyis 5,5 méter, belsÅ‘ fele pedig 3,5 méter, arról is beszélt, hogy a falakat is „megfonták” - vagyis a sövényét elkészítették, és a lÅ‘réseket és tüzelÅ‘állásokat is kialakították. A várfalakon nagy részt a környékbeli parasztok dolgoztak: „Ha mívesünk volna, bástyát s az falt kellene töltenünk földdel. Továbbá az szegénységnek enniök és inniok kell adnunk, kivel szaporább és istenesb lészen. Az tavali műnek szaporasága is attól vala, hogy ebéden, vacsorán 2-2 tál étket adtunk a szegénységnek és ferestekembe (ti. reggelire) és idÅ‘közben bort és kenyeret adtunk nekik. Továbbá, ha az gonosz út engedi, hogy az palánk-karófát behordatnám, az Huszár Pál bástyáját is megbéleltetném ez farsangba, de gonosz útja vagyon az fahordásnak.”

Izgalmas a leírás, jól kitetszik belÅ‘le – ami Magyarországon általánosan jellemzÅ‘ volt – hogy a védelem várait gyorsan kellett megépíteni, az erÅ‘döket és várakat legtöbb esetben fából és földbÅ‘l építették, vagyis azzal éltek, amit a környezet adta lehetÅ‘ség kínált. Tehát „magyar módi” (modus Hungaricus) szerint, s vízzel körül árasztott, vagy áradt területen feküdt, akárcsak a dél-dunántúli Szigetvár. Jóval késÅ‘bb, 1570-ben a Bécsbe küldött jelentés ugyancsak ezt erÅ‘síti meg, mikor leírta, hogy Kanizsa falai sövény építéssel készült palánkok, és öt földdel feltöltött erÅ‘s bástyája van.