1559 - Szultáni rendeletek a palánkokról

„a hitetlenekhez közeli helyen fekszik”

 

Szultáni rendelkezések a magyarországi tartomány védelmének ügyében: új bég érkezik Koppányba, Fethijje janicsárjai, Mohácson palánk épül és kapudánság áll fel.

 

Több forrásunk is van erről az időszakról, melyben a szultáni tanács rendeleteket küldött a magyarországi török végekre.

 

Már nyár végén (augusztusban) új bég került a koppányi szandzsák élére. A dunántúli Koppány (Somogy vármegyében, a mai Törökkoppány) ezen területnek egyik legfontosabb török végháza volt. Fekvése miatt stratégiai szereppel bírt: innen ellenőrizni lehetett az észak (elsősorban a palotaiak) és dél felől (itt pedig a szigetváriak) induló magyar portyákat és csapatmozgásokat. Isztambulban is így látták:

„...a Haszánnak adományozott, budai vilajethez tartozó Koppányi Szandzsák a végeken fekszik, igazgatása és őrzése nagyon fontos.”

 

Azt is tudjuk, hogy az új tiszt – a nevezett Haszán bég –, a vártartomány élére egyenesen Anatólia egyik várából (az irat szerint Szinán pasa keze alól Amásziából) érkezett a hódoltsági részre.

 

Még ugyanebben az évben és hónapban ugyancsak rendelkeztek az ország másik felében fekvő – a török hódítók által épített Fethijje palánk katonáiról. Ez a palánkvár a Maros folyótól délre, Arad közelében feküdt – a korabeli Zaránd vármegyében fekvő Jánosháza mellett, attól délnyugatra. Azonban a katonai vezetője jelentése szerint nehéz helyzetben van, mivel a „hitetlenekhez közeli helyen fekszik”, s így szűkséget szenved élelemben. Ez úgy érthetjük, hogy a fethijjei őrség nem mozgott a környező vidéken nagy biztonsággal – elsősorban a gyulaiak éberségének tudhatjuk be. A fethijjei palánk fontosságát az is mutatja, hogy a török katonai vezetés janicsárokat is rendelt ide. A Porta elrendelte, hogy a temesvári pasa gondoskodjon ennek a garnizonnak az élelmezéséről:

„...a janicsárok élelmét és egyéb szükségleteit fizetség ellenében sürgősen biztosítsa, hogy ne szoruljanak külső segítségre. Az ügy igen fontos, óvakodjék a hanyagságtól, és teremtse elő a janicsárok élelmét.”

Elrendelik azt is, hogy a parancs végrehajtásáról jelentést tegyen.

 

Érdemes megjegyezni, hogy ugyanebben az ügyben az év végén – 1559 decemberében – is újabb rendelet érkezett a Portáról, amelyből tudjuk, hogy a temesvári pasa nyomban intézkedett a fethijjei palánkot őrző janicsárok ellátásáról. Azt is tudjuk, hogy 1560 nyarán Fethijje teljesen leégett – amint erről a magyarok is beszámolnak, ezt a tűzesetet a szultáni tanács is vizsgálta:

„Amikor zilhiddzse hó 5-én (azaz augusztus 27-én) hajnalban az Aradi Szandzsákhoz tartozó Fethijje palánk raktárába élelmiszert hordtak, véletlen baleset folytán gyertyadarab esett a földre, és a párkány, amelynek belső és külső falai nem kőből, hanem agyaggal tapasztott sövényből készültek, tüzet fogott. Amint meghozták a hírt Temesvárra, lóra kaptak és a lippai és az aradi béggel együtt odamentek. Megnézték és azt találták, hogy a cölöpökből egy sem maradt, a párkány úgy leégett, hogy a földdel vált egyenlővé. A fegyvereket kihozták a tűzből, szekerekre rakták, Arad várába vitték, és most is ott őrzik.”

 

A portai rendelet megparancsolta, hogy a fethijjei őrségből azok, akik előtte Aradon szolgáltak, most is oda térjenek vissza, illetve a többi katonákat osszák szét a más erősségekben. Nagyon fontos azt is megemlítenünk, hogy hangsúlyozzák a temesvári pasa vizsgálja meg, hogy újjá lehet-e építeni, ha nem akkor arra figyeljen, nehogy a magyarok építsék fel és szállják meg.

 

A szultáni tanács az 1559. évben foglalkozott a mohácsi palánk felépítésével is. Már Tojgun budai pasa szorgalmazta, hogy a Duna mellett Mohácsnál palánkot emeljenek. A szigetváriak pedig folyamatosan portyáztak a környéken, sőt többször a Dunán hajózó törököket is megtámadták (illetve itt keltek át a Dél-Alföldre). A Porta el is rendelte, „hogy az ellenséggel szembeni védelemre egy általa jónak tartott helyen párkányt emeltessen...” Azt is megparancsolták, hogy 200 „hitetlen” puskást állítson ki őrségéül – ezek a „hitetlenek” rácok, vagyis szerbek voltak. Tojgun bég már 1559 áprilisában szolgálatba állította őket – noha ekkor a mohácsi palánk még nem épült fel teljesen.

 

1560 nyarán már kész volt a mohácsi erődítmény – és a mohácsi szandzsákot kiemelten kezelték a szigetváriak, s más magyar végváriak célpontja volt. Ebben az esztendőben már azt is elrendelték a budai pasának, hogy azonnal hozza létre a kapudánságot – vagyis a flottabázist és parancsnokságot Mohácson. Ilyen „kapudánság”-ok voltak a Dunán kívül a Tiszán, a Dráván, a Maroson, de még a Balatonon is; a dunai kapudánság központja Budán volt, és 1546-ban állították fel (1559-ben Mehmed bin Báli volt a parancsnoka), ezt követte a mohácsi 1560-ban. A mohácsi kapudán élére a nevezetes budai pasa – a nem rég elhunyt – Khádim (vagy Hádim) Ali kethüdáját, Kászimot nevezték ki, „aki a Mohácsi Szandzsákban 31 500 akcsés ziámetet birtokol, akkor nem csak a birodalmat őrizné, hanem arra is, hogy a kárt szenvedett hajóknak kárpótlást fizet.”

 

Mohács egy következő szultáni rendeletnek is tárgya. 1560. júliusában adták ki azt a parancsot, amely a szekcsői (dunaszekcsői) és a mohácsi hajdúk és martalócok felkutatásáról és megbüntetéséről rendelkezik. Dur Ali szekszárdi bég jelentette, hogy „Szekcső ás Mohács valamint 14 falu: Kovácsa (?), Dálynok, Danóc, Vörösmart, Laskó, Újfalu, Szentmiklós, Csúza, Aderján, Sepse, Karancs, Bellye, Kopács és Daróc lakói közül soha nem kerül elő hajdú és haramia” s ebből azt a következtetést vonták le, hogy ezen a településeken vannak a „gonosztevők” tettestársai is...

„Elrendelik, hogy amikor a parancs megérkezik, gondosan vizsgálják ki az ügyet. A nevezett települések lakói közül azokat, akikről bebizonyosodik, hogy a hajdúk és haramiák tettestársai, a többieknek példát statuálva büntesse meg (ti. a budai pasa).”

 

A mohácsi palánk alaprajza, 1687-ből.

 

Mühimme defteri 3, 104/263 (Konstantinápoly) 1559. augusztus 29. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos.” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565) Bp. 2009. 31-32.,
Mühimme defteri 3, 229/645 (Konstantinápoly) 1559. december 25. Uo. 61-62.,
Mühimme defteri 3, 533/1571 (Konstantinápoly) 1560. szeptember 28. Uo. 127-128.
Mühimme defteri 3, 132/342 (Konstantinápoly) 1559. szeptember 17. Uo. 35-36.
Mühimme defteri 3, 432/1293 (Konstantinápoly) 1560. június 29. 107.
Mühimme defteri 3, 447/1338 (Konstantinápoly) 1560. július 10. 110-111.