1560 - Legjobb védekezés a támadás

„A legjobb védekezés, a támadás…”

Horváth Márk kapitánysága és a szigeti portyák felélénkülése a török panaszok tükrében.

 

1560. április 10-én, az isztambuli szultáni tanács – a díván – megvitatta a magyar végek helyzetét – erről feljegyzés készült – s itt panaszolták, hogy a szigetiek a mondott év tavaszán egészen Mohácsig portyáztak, a portyázók megfékezésére érkezett martalócokat és egyéb török katonákat egész éjjel ostromolták a templomba, ahová azok beszorultak. Sőt (!), a falvakból a magyarok oda sereglettek, hogy az ostromló szigetieket segítsék: „…és a templomba zárkózott csapatokra tüzet szórtak és segítették a hajdúkat.” 

 

Horváth Márk kapitány – véleményem szerint – tehát nem csak az 1556-os sikertelen török ostrom visszaverése miatt a „legsikeresebb” a kapitányok sorában, de azért is, mivel azon az oszmán hódító törekvésen tudott erővel változtatni, hogy a királyi Szigetet a hátországától teljesen elszigeteljék és így megfojtsák…

 

A defenzívából maga ment át offenzívába: „legjobb védekezése, a támadás”-elvét vallva. Az itt bemutatott térképen látható, hogy – Sugár István hadtörténész szerint – miként helyezkedett el Szigetvár a védelemben, s meddig volt aktív a szigeti végvár védelme; egy 70-80 kilométer sugarú körívet jelölbe déli, dél-keleti, keleti, és észak-keleti irányba, elérve ezzel a Dráván át a szlavón végvidéket, s a Duna mellett Mohácsot, Tolnát, Földvárt… etc. Tudjuk bizonyosan, hogy a Dunán zajló török hajó forgalmat is veszélyeztették Buda és Belgrád között, de – és ezt a térkép itt nem jelzi – még a bácskai részekre is általmentek, mint ezt a szultáni iratok mutatják…

 

A nagy folyamon is átkeltek, s a dél-alföldi régióba is elkalandoztak. A szultáni tanács is foglalkozott ezzel, miként ez egy 1559. július 14-én kelt defterből kiderül, amely arról szól, hogy meg kell erősíteni a zombori náhije falvait, mert azokat „szüntelenül dúlják a Szigetvár nevű hitetlen vár hajdúi.” Máskor amikor a Porta számon kérte Horváth Márkót, hogy a csapatai miért fenyegetik szüntelen és dúlják a mohácsi szandzsák területét, miért ejtenek foglyokat – amiként most is Szigetben raboskodik számos muszlim utazó és szpáhi – akkor a szigeti várkapitány azt írta válaszul, hogy ő erről semmit sem tud, s a portyákat Zrínyi Miklós és Nádasdy Tamás vitézei hajtják végre (nyilván itt Horváth Márk a bécsi Haditanács jóváhagyásával, avagy annak félrevezetésére nyilatkozott így, hiszen Bécs félt a szultán haragját a fejére vonni!). Akármint is volt mindezekből a példákból kitetszik a Hódoltság frontvonal volt, ahol a „béke idején” sem lehetett fegyvernyugvás.

 

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat.

 

 

Mühimme defteri 3, 330/960 Konstantinápoly 1560. április 10. Összecsapás a hajdúkkal és az őket támogatók megbüntetése. In: Szultáni tanács… 86-87.
Mühimme defteri 3, 46/111. Konstantinápoly. 1559. július 14. csütörtök. Müszellemek felfogadása a Budáról Szegedre vezető út védelmére. In: Szultáni tanács… 14. vagy ugyancsak itt olvasható, hogy éppen a szegedi Dervis bég jelenti amint a Zombornál a foszogató szigetieket a törökök megverték: négy parancsnoknak (értsd. tisztnek) és 85 vitéznek a fejét vették, valamint kilenc foglyot ejtettek. Ez elég jelentős vesztesége volt a magyaroknak, ha figyelembe vesszük, hogy a forrás arról szól, hogy „Horváth Márk szigetvári kapitány az említett várban (ti. Szigetvárban) 125 puskás hajdú választott ki, élükre négy parancsnokot állított és két zászlót adva nékika zombori vár alatt levő város kirablására küldte őket.” Lásd. Mühimme defteri 3, 49/118. Konstantinápoly 1559. július 16. A szigetvári hajdúk portyája és veresége Zombornál. In: Szultáni tanács… 16. 
Mühimme defteri 3, 184/509 Konstantinápoly 1559. november 13. A hajdúk elfogása és a béke betartása. In: Szultáni tanács… 52-53.