1562 - Horváth Márk hagyatéka
Horváth Márk „hátrahagyott vagyona” Győr várának szánva…
1562. november 9-én kelt levelében az Udvarból Károly főherceg az uralkodó nevében megsürgeti a magyar kincstárt (a Pozsonyi vagy másként Magyar Kamarát), hogy a nem régiben elhunyt szigeti kapitánynak, Horváth Márknak (és egy másik személynek) örökségül hagyott, de azt az örökösöknek át nem adott vagyonával sürgősen a győri erődítmény javítására és felújítására fordítsák…
Különösen érdekes a levél annak tükrében, hogy jól láthattuk – itt már számosan utaltunk rá – amikor a Kincstár valamely kifizetését tartozott folyósítani – gyakran a nélkülőző végházak felé – akkor sem az uralkodó, sem a nádor, sem a főkapitányok sürgető szava nem nyomott eléggé a latban, hogy a „szent bürokrácia” útvesztőin és különös labirintusában a sürgető felszólítás, akár susogó szellővé váljon – de amikor a kormányzat vélte, hogy számára hasznos és fontos bevételhez jut, akkor e lelassult gépezett pontosan és olajozottan működött.
„Károly főherceg a Pozsonyi Kincstárhoz
Megkaptátok Őfelsége utasítását, de hogy nektek Horváth Márk és Korlatovity Jeromos által hátrahagyott vagyon megszerzése címén, amelyet Győr várának megerősítésére szántak, mi volt a további megbízásotok, kétség nélküli engedelmességgel megértettétek.
Mégis, hogy ez ideig ebben az ügyben mit végzetetek, és mi a további remény, nem tártátok fel előttünk.
A gyors és korai ügyintézés indokairól minél több körülményt kell ismerni. Ezért Őfelsége előzetes engedélyével kegyesen megbízunk benneteket, hogy az említett két eljárást, mivel nagyon lényegesek, azzal az ügyességgel és leleményességgel intézzétek és siettessétek, hogy az említett pénzből minél előbb kéznél legyen két- vagy háromezer forint, amelyet az említett győri vár erősítésére kell fordítani, hogy az ott elkezdett építkezés a birodalom veszélyére kárt ne szenvedjen.
Károly s.k.”
A képen Győr várának 1598-ban történt rajtaütésszerű visszafoglalását láthatjuk.
Lásd. Szigetvári levelek a török hódoltság korából. szerk. Molnár Imre. Szigetvár. 1982. 99-100.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges