1562. március 13.

Csányi Ákos szervitor levele Nádasdy Tamásnak

a Hegyesd vára ellen készülődő keresztény seregek ügyében.

1561 áprilisában a török rajtaütésszerűen elfoglalta a Csobánccal szomszédos, Balaton-felvidéki kis várat, Hegyesdet. mivel ez attól kezdve veszélyeztette a környékbeli magyar végvárakat és falvakat, az előretolt erősség visszafoglalása nem lehetett kétséges. az előkészületek a következő év tavaszán megtörténtek. Csányi Ákos írja:

„[…] Ez közbe nagyságod nem csak artikulus szerént, mennyire Űfelségétül engedtetik, hanem minden háztul, az paraszt néptől felvenni egy-egy embert. Azonképpen az nemesek fejenként Botjána (azaz Batthyány) uram, Bátori uram az mint egyik házokból másikba szekéren el szoktak járni. Indulnak szekerekbe körülök jámbor szolgáik, és sok jobbágyok azok között, házokból indétott tarackok, szakállasok mindenféle eleségnek bősége! Az több urak, kiknek egészségek, lovok hátán minden értékekkel. Az két beteges urak megmaradása, hol az szükség kévánná, személyük veszteg lehet, csak mégis az töröknek a félelmét, az keresztények szívét növeli, hogy ilyen két beteges főúrnak, nagyságod személyével űfelsége után miadnak. 

Elhírezik, füstönként egész kereszténység feltámadott az pogányra, űfelsége hamar indéthat Bécsországból, Morvából mind lovagot, gyalogot, udvara népét is, azonban érkeznek űfelsége tovább való országi, nem messze végük, s az árt nekünk, ha nem sietünk, e csöpp Erdélyünk sem leszen. Elég élésünk leszen, honunkban vagyunk, az török sem földet élik mind lova maga, ha neki vagyon az mi országunkban, nekik annál inkább lehet. Míg az hódolt nép is látva az űfelsége indulatját, édes szűvel megyen, és rajta hol még az pogányon, kik csak el vagynak köztünk plántálva. Vegyék előnkbe az Istennek fiát, ki megválta az örök haláltul. Senki ellenünk megbátorétja szívünket, erőséti kezeinket az pogányoktul megszámlálhatatlan vérontásnak kiáltása, az pogányok kegyetlen kezeitül, általhatotta az magos eget, és letekintetett az mindenható Úristen az nagy kiáltásra, az ő szent fia érdeméért élvezi az pogánynak kegyetlen kezét vérontásátul az ő népének. Hegyesdnél nagyobbat kellene kezdeni. Olyat, kiért Erdély felül pasát megtéríthetnénk. Űfelségének fele gyalogja lehetne, az töröknek sok lovak, s onnét visszajőni, sokat füvet kell enniek, az pedig nem bír munkát. De mit írok én nagyságodnak efféle bolondságot, kiket nagyságod nekem kegyelmesen megbocsátani méltóztassék, mert mindenek állapotján nagyságodnak ismereti vagyon […]

A hegyesdi törökök már március közepén elrendelték a vár megerősítését. A parancsnok, Bayezid vajda a környékbeli falvakból parasztokat rendelt az építkezésekhez, palánkot építtetett, földet hordatott a falakhoz, amelyeket gerendákkal megerősíttetett, valamint széles árkot ásatott. A vajda a szerinte nem kellő energiával dolgozó parasztokat kegyetlenül megkínozta, húsz embert fülénél fogva a palánkhoz szegeztetett. 

Ormány Józsa sümegi, Gyulaffy László tihanyi és csobánci kapitányok erősítést kértek, hogy a vár további megerősítését megakadályozzák. Az előkészületek idején valamiért Bayezid halálos viadalra hívta ki Gyulaffyt. A hegyesdi vár alatt a két vitéz mellpáncélban, sisakban, lóhátról kopjával rontott egymásnak. Gyulaffy az első összecsapásnál úgy vágta kopjáját az ellenfélbe, hogy az zászlóstól átment a páncélon, a mellen, és hátul jött ki. Szekercével kellett a fegyvert kivenni a halott török testéből. A csobánci várkapitány rokona, Gyulaffy Lestár jegyezte le a történetet, aki megjegyezte, hogy: „Ennél szörnyűbb öklelést senki sem látott.”

Az új hegyesdi parancsnok Memi aga lett. 

A zalai, vasi, veszprémi csapatok és a környező várak katonái 1562. március 30-án érkeztek Hegyesd alá. Ott voltak Enyingi Török Ferenc pápai, Ormány Józsa sümegi, Gyulaffy tihanyi és Magyar Bálint szigligeti vitézei. Török Ferenc Nádasdy Tamástól kért tarackot, amelyek április 4-én érkeztek a vár alá. Az ágyúk főként a kaputornyot lőtték, amely 7-én estére le is omlott. Másnap újabb ágyúk érkeztek Sopronból, Győrből pedig Graf Eck zu Salm főkapitány csapata.

A törökök erre követeket küldtek a feladásról való tárgyalás érdekében, de Salm folytatta a lövetést. Az alkudozás végül is aznap nem vezetett eredményre, csak másnap reggel adta meg magát Hegyesd őrsége. A foglyokat Salm őrizetbe vette, Memi agát Magyar Bálint Nádasdyhoz kísérte. A szinte teljesen épségben maradt felsővárat Salm felgyújtatta és leromboltatta a falakat. 

Az eset azért is nevezetes, mert Nádasdy Tamás nádornak sikerült elérnie, hogy mint az ország első főméltósága, és hagyományosan a magyarországi csapatok főparancsnoka, ő vezesse a vár felmentését, és ne a győri főkapitány. A bécsi udvar és a nádor között ugyanis gyakori ellentét forrása volt az ún. hatásköri vita, vagyis, hogy ki vezesse a hazánkban állomásozó csapatokat.

Az udvar ragaszkodott hozzá, hogy ő nevezze ki a parancsnokot, míg Nádasdy nádor pedig a Mátyás-kori nádori törvényekre hivatkozva kívánta elérni, hogy a mindenkori nádor töltse be ezt a posztot. Ebbe azonban a segélycsapatokat küldő német fejedelmek nem mentek volna bele, ezért a Habsburgok ellenálltak ennek a rendi akaratnak. Nádasdynak néha mégis sikerült elérnie, hogy ő állhasson a csapatok élére, így 1556-ban, Szigetvár felmentésekor, illetve Hegyesd visszafoglalásakor. A nádor határozottsága, a rendi érdekeket mindenek elé helyezése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Nádasdy Tamás 1562. július 2-i halála után az udvar több mint 45 éven keresztül nem engedte betölteni a legelső magyar rendi méltóságot.