Kémvilág a XVI. században... 

Jól ismerjük – a kutatások nyomán –, a törökök kiváló kémhálózattal és „hírszerzéssel” rendelkeztek. Mindig értesültek a keresztények mozgolódásáról. Amint tudtak arról, hogy a király Nagyszombatból ágyúk elvontatására kért fogatokat, avagy Bécsben mennyi puskás felállítását rendelte el: „A kémek után két pribék is érkezett az esztergomi béghez és megerÅ‘sítette a híreket.” Avagy arról is nagyon jó tudomásuk volt, hogy GyÅ‘r és Sárvár alatt is gyülekeznek a magyarok, sÅ‘t német és olasz zsoldosok is a segítségükre érkeztek, mi több a horvát végeken is mozgolódás tapasztalható: „…a hitetlenek mindenfelé gyülekeznek” – zárja vészjóslóan a jelentés. Más esetben azt jelentették, hogy ErdÅ‘dy Péter 10-ezer páncélos lovassal és gyaloggal gyülekezik Horvátországban és a „bécsi király” nagyszámú gyalogos puskását küldte erÅ‘sítésére. Terveiket kipuhatolni számos kémet küldött ki a török. Jeleskedtek abban, hogy tudatosan, és meglehetÅ‘sen ügyesen igyekeztek félrevezetni az ellenséges kémeket, a korabeli hírszerzést. Gyakran téves információkkal, vagy túlzó hírveréssel stb., ebben eszköztáruk kifogyhatatlan volt, számos alkalommal éltek ezzel. S nem kis szerepe volt ennek sikereikben.

Zrínyi Miklósnak is megfelelÅ‘en kiépített kémhálózat állt rendelkezésére. Bár merre mozdult a török, akár a Dráva mentén, akár a Szerémségben, akár bent Boszniában, Zrínyi hamar értesült szándékáról és rögtön cselekvéshez látott, vagy ha nem tehette, értesítette a távolabb-közelebb esÅ‘ végek népeit, avagy a területi kapitányokat, hogy készüljenek az ellenség akciójára. Így volt ez akkor is mikor egyik horvátországi központjából Ozolay várából írta 1551. június 23-án Nádasdy Tamásnak, hogy boszniai híreibÅ‘l tudja a török nagy háborúra készül Magyarország ellen. Tudjuk, 1552-ben a szultán parancsára hatalmas offenzíva kezdÅ‘dött a magyar védelmi rendszer ellen, amelynek akkor csak Dobó István és a fényesen ragyogó "egri csillagok" tudtak ellen állni.

Zrínyi ekkor, 1563-ben nem csupán horvát bán volt, de Szigetvár kapitányává is kinevezték, így némelyek azzal érveltek, hogy e nagyon súlyos felelÅ‘sséggel járó pozíciókat nem lesz képes ellátni. Végül az uralkodó szava döntött, aki nem hogy nem találta kizáró oknak, de nagyon is kedvezÅ‘, hogy a védelem központjában fekvÅ‘ Szigetvár kapitánya, egyben a Dunántúli FÅ‘kapitány is legyen. Tény, hogy Zrínyi az egyik legmegfelelÅ‘bb katona volt erre a jelentÅ‘s posztra, aki állandó figyelmet fordított a török mozgására. Kémei állandó jelentéseket küldtek arról, ami a Hódoltságban, vagy beljebb a birodalom más területein történt. Ez sem volt szokatlan dolog, hiszen az ellenség mozgásának figyelése alapvetÅ‘ fontosságú volt. A korból számos forrás tudósít arról, hogy nem egy végvári kapitány éberen figyelte, tudakolta a törökök szándékát, s arról nem csupán egymást értesítették – amint azt Zrínyi esetében is láttuk –, hanem felsÅ‘bb helyekre a fÅ‘kapitányokhoz, illetve a nádorhoz, avagy egyenesen az Udvarba továbbították a híreket. Egy neves korabeli kapitány, Takaró Mihály Tihany parancsnoka 1554. október 13-án kelt levelében írta a nádornak, Nádasdy Tamásnak: "a török a szomszédságra akar menni, de bizonnyal meg nem értettem, ha ugy vagyon e vagy nincsen" (egyúttal sürgeti is a nádort, hogy a kicsiny, de a balatoni védelemben stratégiai fontosságú Tihanyba tüzérségi eszközöket küldjön: "jól tuggyja azt, hogy szerszámmal szokták az végházakat tartani. Azért könyörgök te Nagyságodnak, hogy te Nagyságod ne hagyjon, mert Isten után csak te Nagyságodban vagyon minden bizodalmam."). Érdemes megemlíteni, hogy még ugyanez évben, november 3-án, szintén a nádorhoz címzett levélben, Telekessy Imre lévai kapitány beszámol, hogy nagy török készülÅ‘dést tapasztalt, vélhetÅ‘en nagy támadásra, vagy rablásra készülnek: "Spectabilis ac magnifice domine etc. Te Nagyságodnak azt akarnám tuttára adnom, hogy egy bizott embertÅ‘l ezt bizonnyal megértettem, hogy az napokban az esztergomi töröktül megválva Szolnoktul fogva menni török vagyon mind ide szándékoztanak volt reánk, hogy megkísércsenek itt bennünket, az Uyvárra penig az esztergomiak, fejérváriak akartanak menni, az vizi erÅ‘t is felakarták hozni, ugy akarták, hogy még Komáromot is meghallagya az vizi erÅ‘…"

Zrínyi 1566-ban friss és nyugtalanító híreket kapott a szultán hadi készülÅ‘désérÅ‘l, és ezt jelentette is az uralkodónak, I. Miksa királynak. Már márciusban hírek voltak arról, hogy a szultán készül egész ármádiájával Magyarország ellen, vagyis nagy háború lesz. Hitték is, nem is, hiszen gyakran vaklármának bizonyult egy-egy felröppent hír. Nem egyszer maguk a törökök terjesztették Å‘ket. A bizonytalanságot azonban nem vehették félvállról. Tudták azt is, hogy a szigetiek híre-neve már sok bosszúságra adott okot a Portán. De nem egyedül álló esetrÅ‘l volt szó. Ezt olvashatjuk ki abból a levélbÅ‘l is, amelyet Orosztonyi Péter szigeti tiszttartó írt Csányi Ákosnak, 1566. március 19-én: "Az hírben itt nálunk is elég vagyon, hogy császár ki jönne. Fogtak ím nem régen is valami terekeket, igen eleget tudakoztunk tÅ‘lik, de azok sem tudgyák való bizonnyal mondani. Az féle hírnek oka az, hogy tudgya kegyelmed a Zrinyi uram szolgái, hogy olyanok mint a szemfén vesztÅ‘ papok, hogy néha árvizet támasztanak, néha isméglen mikor akarják elvesztik. Ezek is mikoron akarják azokbul hadat támasztanak, de isméglen mihelen akarják azontul elszálitják."