1564. október 10-én kelt levelében az uralkodó, Miksa császár és király utasítja a Pozsonyi Kamarát, hogy fogadják el a kinevezett szigeti számvevÅ‘ biztost, Gerdák Istvánt azoknak a területeknek az ellenÅ‘rzésében, amelyeket gróf Zrínyi Miklós szigetvári fÅ‘kapitány fegyverrel hódoltatott meg…

A levél szövege annyiban izgalmas, hogy több dolgot pontosan közöl: egyrészt azt, hogy Zrínyi Miklós szigeti kapitánysága idején – folytatván az elÅ‘dje, Horváth Márk által megkezdett „offenzívát” – a szigetváriak folyamatosan portyáztak és nyugtalanították a szomszédos töröknek hódolt területeket, hiszen itt is a siklósi és valpói „vártartományok” javainak rendezésérÅ‘l és vizsgálatáról van szó, noha azokat a törökök – Nagy Szulejmán szultán hatodik magyarországi hadjárata során – 1543-ban már elfoglalták, és szilárdan birtokolták.

Itt tehát egyértelműen a kettÅ‘s adóztatás intézményét látjuk. Másrészt az is kiderül e levélbÅ‘l, hogy Zrínyi nem kezeli teljesen tisztán a töröknek is adózó, de a királynak is adózó vidékekrÅ‘l a behajtott jövedelmeket. Mert csak azokat a revizorokat engedi be, akiket Å‘ jónak látott – egyértelműen, akik saját belsÅ‘ köréhez tartoztak. Miért? Nincs mit mentegetnünk Zrínyi Miklós ilyetén való „csalását”, de – mint arról már többször megemlékeztünk ezen oldalon is – valószínűsíthetÅ‘, és elfogadható az a megközelítés, hogy ezekbÅ‘l a jövedelmekbÅ‘l pótolta a központi kormányzattól lemaradt jövedelmeket, melyek a katonák fizetésére, a szigetvári város és vár erÅ‘dítményeinek karbantartására, az arzenál bÅ‘vítésére szolgáltak és fordítottak. Harmadszor a levélbÅ‘l az is egyértelműen kitűnik, hogy a kincstár folyamatosan panaszt tett Zrínyi és katonái ellen ezen kérdésben az Udvarnál, de az uralkodó jól átlátta e felemás helyzetet és bölcsen hajlott a kompromisszumra: itt Gerdák István személyében…

„Miksa a Pozsonyi Kincstárhoz
Megbízást adtunk a méltóságos és nagyságos Zrínyi Miklós grófnak, hogy Å‘ néhány alkalmas személyt nevezzen meg nekünk, akik közül valamelyikük Siklós és Valpó vár és tartományai javadalmainak intézését remélhetjük. Ti ugyanis senkit nem tudok megjelölni, hogy ebbe a tartományba bemenjen Zrínyi ellenállása miatt. (…) Közben az a véleményünk támadt, hogy Gerdák Istvánt, a szigetvári ellenÅ‘rt, aki hűséges és rendíthetetlen hívünk, odairányítjuk a javadalmak ügyintézésére. Nektek kegyesen megbízást adunk, hogy amikor ezt a Gerdákot arra a tisztségre kinevezzük, gondoskodjatok és válasszatok ki más alkalmas embert is, aki a szigeti ellenÅ‘ri tisztségben közreműködik. (…) Igyekezzetek, mert amennyivel a jövÅ‘ben nagyobb lesz a késlekedés, annál több hátrány származik belÅ‘le.
Miksa s.k.”

A levél forrása lásd: Szigetvári levelek a török hódoltság korából. szerk. Molnár Imre. Szigetvár, 1982. 80.