1565 - Málta és Szigetvár "összefüggése"

Málta és Szigetvár „összefüggése”…

 

1565 május végén kezdődött el Málta szigetének módszeres ostroma… Talán kevésbé ismert, hogy a Török Birodalom nem csupán hatalmas és erős szárazföldi hadsereget sorakoztatott fel, de ugyanakkor nagyon komoly és jelentős katonai hatalomnak is számított. Nagy Szulejmán hadi flottája jelen volt a Vörös-tengeren és a Perzsa-öbölben (terveztek egy India elleni hadjáratot is, de erre nem került sor), és természetesen a Földközi-tenger medencéjében, a Mediterráneumban.

 

„1565-ben azonban a szokásos rablóhadjáratoknál nagyobb vállalkozásra került sor. Szolimán szultán meg akarta szerezni Máltát, ezt a Szicíliától 90 km-re délre fekvő szigetet, a Földközi-tenger nyugati medencéjének természetes őrhelyét, a páratlan fontosságú stratégai támaszpontot.

Máltát 1530-ban V. Károly császár a johannita lovagrendnek adományozta. A vitézül harcoló lovagok a törökök nyomására végül is kénytelenek voltak elhagyni korábbi székhelyüket, Rodoszt. Nagy Szulejmán most már Máltáról is tovább szerette volna űzni őket. 1565 közepén több mint 20 000 török szállt partra a kis szigeten. A lovagok Jean de La Valetta Parisot nagymester irányításával rendkívül hősiesen védekeztek a négy és fél hónapig tartó ostrom alatt. Végül már egyetlen erődbe szorultak vissza, de tartották magukat. Harcok és járvány következtében a török sereg nagyobbik része elpusztult, s amikor spanyol támogatás érkezett az ostromlottak megsegítésére, a törökök visszavonultak.”

 

A török hadsereg győzhetetlen hírnévnek örvendett, s valóban, igazán döntő súlyú vereséget a keresztény erőktől még nem szenvedett el. Nem egyszer volt igen nagy véráldozattal kivívott győzelme és volt nagy véráldozatot követelő veresége is, de olyan, amely a korabeli keresztény népközösség előtt Krakkótól Madridig, és Velencétől Londonig döntőnek bizonyult volna, olyan még nem akadt. (…)

Nagyon fontosnak vélem megemlíteni, hogy mindebben nem mellékes az a tény sem, hogy egy évvel Szigetvár ostroma előtt a szultán nagy tengeri expedíciót küldött Málta szigetének meghódítására, amelynek stratégiai jelentősségét talán nem kell vázolnunk, hiszen ennek ellenőrzése révén karnyújtásnyira vált volna a török számára nem csupán Dél-Itália, de maga Róma, illetve a spanyol partvidék is, egyszóval az egész Mediterráneumot birtokolta volna. A johanniták sikerrel verték vissza a török rohamokat s így a keresztény Nyugat egy rövid időre fellélegezhetett, de egyáltalán nem volt biztos, hogy a viharfelhők örökre eltávoztak és a közvetlen fenyegetés megszűnt volna Itália és Nyugat-Európa számára. Azonban az, hogy ez a hódító szultán egy év múltán a szigeti táborban meghalt valósággal győzelem számba ment a haragjától rettegő kereszténységben. Így a nagy szultán halála, mint egy győzelemmé magasztalta a keresztények vereségét Magyarországon, Szigetvár romos falai között.

 

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákóziig. – kézirat

 

 

 

Málta ostroma, 1565-ben.

 

Zimányi Vera: Lepantó, 1571. Bp. 1983. 39-40.

 

Málta ellen 1565 májusában indult meg a törökök támadása. A szigeten hősiesen védekező johannita lovagokat, a rend nagymestere, Jean de la Valette irányította, akinek mindössze 8 500 fegyverese volt. Különösen a stratégiai Sant 'Elmo erődítményének elfoglalásáért dúlt kegyetlen harc. Az erődöt mindössze 25 lovag és 800 fegyveres védelmezte, s bár egy hónapi ostrom után a törököké lett, számukra ez pyrruszi győzelem volt, több mint 8-ezer katonájuk odaveszett. A segítséggel vonakodó spanyol király, II. Fülöp pedig ekkor megadta az engedélyt Szicílián állomásozó hadiflottájának, hogy Don Garcia de Toledo vezetésével segítséget vigyen a szorongatott szigetre.