"Felséges Urunk kész a hadjáratra... lába már a kengyelben van."

Vihar felhők, sötét fellegek: az első hírek a Magyar Királyság ellen induló újabb nagy török támadásról.

1566. januárjában már egyértelműen közölte a nagyvezér, Szokollu Mohamed pasa a király sztambuli követével, Hosszútóthy Györggyel, hogy a szultán, Nagy Szulejmán összegyűjtve a hadseregét Magyarország felé indul az elkövetkező hadjáratban.

Mindezt egyértelműsítette így:

"Felséges Urunk kész a hadjáratra. Az oszmán dinasztia padisahjának gyertyája az ellenség zsírjától szokott világítani, s Magyarország királyait régen hatalma alá hajtotta kardjával. Íme, felséges Urunk az iszlám hadseregével indulóban van, lába már a kengyelben van..."

A harcias természetű bosnyák származású nagyvezér azt is megindokolta, hogy miért következik el a támadás: I. Miksa király (német-római császárként II. Miksa) nem fizette meg a kikötött adót a Portának. Vélhetően azonban a háborús tervekben szerepet játszott a Bécs elleni nagy támadás, vagy legalábbis annak előkészítése: célpontként szerepeltek a török követelésként megnevezett végvárak ? melyek átadását követelték ? Eger, Gyula és Szigetvár. De tudva levő, hogy egy bécsi hadjárat eshetőségeként stratégiai fontossággal bírt Komárom és Győr megszerzése is. A támadás célpontja ekkor még kérdéses volt ? legalábbis a védelem részéről. A hadsereg összegyűjtéséből a korabeli források (s ennek nyomán a későbbi historikusok) azt sejtették, hogy az agg Nagy Szulejmán szultán legnagyobb hadi vállalkozására készül.

Ezen oldalon számos esetben számos esetben mutattuk be, hogy gróf Zrínyi Miklós főkapitány miként készült fel a török invázióra. Itt most hozzuk fel a másik célpont, Gyula várának példáját.

Már 1566 januárjában új építőmestert, Jacob Marussla-t küldte a Haditanács Gyulára, Kerecsényi László kapitányhoz, hogy folytassák a megkezdett erődítési munkálatokat. A gyulai vicekapitány, Marinics Ferenc pedig azt jelentette Schwendi generálisnak Kassára, hogy a törökök a befagyott lápot, mocsarat figyeli, mikor elég erős a jégtakaró, hogy meglepetéssel üssön Gyulára.

Ez az éveleji török ?köszöntő? ugyan elmaradt, de ? ami késik, nem múlik ? annál nagyobb nyári ?vendégséget? kaptak a gyulai vitézek 1566 folyamán... (A gyulaiak nagy hősiességgel harcoltak, Kerecsényi László szeptember 1-jén adta fel a várat, de számukra ez nem jelentett menekvést).

Az öreg Nagy Szulejmán szultán nyugati ábrázolása, 1566.