Véres nyárs és arannyal hímzett kendÅ‘…

A szultán parancsára körbe hordják a véres nyársat a dél-dunántúli falvakban, jelezvén, hogy kegyetlen büntetésre számítson mindenki, ki a szultáni akaratának nem engedelmeskedik…

1566. júliusának ezen napjaiban már végérvényesen eldÅ‘lt, hogy Nagy Szulejmán szultán felvonult hatalmas hadserege, immár Szigetvár ellen fordul. Igaz ugyan, hogy a fÅ‘erÅ‘k még mindig Nándorfehérvár környékén táboroztak, de a fÅ‘tisztek egy némelyike szigorú parancsba kapta a szultántól, hogy a Dráván hajóhidat készítsen az átvonuló fÅ‘seregnek. És egyben kegyetlen büntetéssel fenyegette meg Å‘ket, ha nem készül el a kimondott idÅ‘re. Azonban ez igen nehéz volt, mert ekkor a Dráván éppen áradás zajlott, s így az elkészült híd többször elsodródott. A híd azonban a szultán akaratának és szigorú parancsának megfelelÅ‘en készen állt, így már semmi akadálya nem volt a török ármádia átkelésének a Dunántúlra…

„Július második napján maga Szokolovics Musztafa boszniai pasa, az egész boszniai haderÅ‘vel és a karamani pasa Ottovus (nehezen beazonosítható helység; egyesek szerint a mai Oldtól délre, vagy Eszék közelében – megjegyzés tÅ‘lem.) irányában átkelt a Dráván, és Siklósnál, Harsány alatt letáborozott. Július 7-én jött egy felderítÅ‘ Belgrádból, illetve Nándorfehérvárról, a török táborból, és azt jelentette, hogy megérkezett oda a császár (ti. a szultán – megjegyzés tÅ‘lem.), hajóit a Dráva felé irányította, és Siklós közelében akar hajóhidat, vagy csónakokból ideiglenes hidat építtetni a Dráván. Azt tervezi megostromolja Szigetet, és azt a hidat, melyet korábban a Dunán építtetett fel felszedeti és leromboltatja. Végül PécsrÅ‘l is érkezett egy másik levél, melyben Nasuf aga, illetve kapitány megírta Zrínyi grófnak, hogy megérkezett hozzá egy bizony felügyelÅ‘, akit csausznak mondanak, aki a katonaságot összegyűjti, és a csapatok vezérének a szerepét látja el (ez veszélyes „játék” a tűzzel, hiszen a török tiszt Zrínyinek jelentvén a hadi tervet elárulta – vélhetÅ‘en Zrínyi már többször informálódhatott tÅ‘le zsíros fizetség ellenében – megjegyzés tÅ‘lem.), továbbá, hogy Hamzsa bégnek (a pécsi erÅ‘sség parancsnoka – megjegyzés tÅ‘lem.) megparancsolta a császár, hogy vonuljon le a Dráva mellé, és verjen hidat. Ha pedig ezt nem teljesíti, a saját háza elÅ‘tt húzatja karóba. Azt is megparancsolta, hogy szerte a környezÅ‘ falvakban hordják végig a véres nyársat. Nem messze Ottovustól Hamzsa bég megkezdte a híd építését, amely végül már elég jól és elég hosszan elkészült, de a víz itt oly örvényes és olyan nagy erejű volt, hogy éjnek idején mindent tönkre tett és elragadott. Azon a helyen tehát semmiképpen nem tudta a hidat megépíteni. EttÅ‘l távolabb a Dráván lejjebb haladva ismét megkísérelte a munkát. Amit azonban két napa alatt elkészített, a víz éjszaka szétrombolta. Harmadjára ettÅ‘l a helytÅ‘l is visszavonult, majdnem egészen Eszékig, ott is megkísérelte a híd építést. De ott sem boldogult, a víz sodrása miatt nem ment semmire. Ezért egy lovas törököt küldött a császárhoz, jelentvén általa, hogy a víz sodrától és erejétÅ‘l akadályoztatva nem tudja a hidat megépíteni a Dráván, pedig semmi fáradságot nem kímélt, s ez ideig sem pihent semmit. Amikor a császár Hamzsa bégtÅ‘l ezt a jelentést megkapta, visszaküldte a lovas hírnököt egy török kendÅ‘vel, melynek arany betűkkel ez állt kivarrva: Szulejmán szultán megparancsolja, és általam elrendeli, hogy a hidat bármely helyen, bármi módon, de tüstént építse meg a Dráván, mert ha az Å‘ megérkezéséig nem készül el, a híd egyik oldalán a parton ugyanazon kendÅ‘vel megfojtják és felakasztják.

Mihelyt Hamzsa bég tudomásul vette, igen gyorsan, még ugyanazon órában a Drávához sietett Eszék alá, s minden hajót, továbbá a szükséges faanyagot odahozatta. Így Eszéknél a munka hamarosan megkezdÅ‘dött. Hogy a munkát minél hamarabb be tudja fejezni az összes alattvalókat, akik a töröknek adót fizettek, vagy önként behódoltak, minden ott levÅ‘t, senkit sem kivéve, még a tiszteket és a tisztviselÅ‘ket sem, akiket szpáhinak neveznek, odahajtatta és munkára kényszerítette. Hamzsa bég maga sem tétlenkedett, sem nappal, sem éjjel nem pihent, míg el nem készült a híd a Dráván, amely még a holtágon, a mocsáron és a mezÅ‘n át egy mérföld hosszan vezetett. Mindezt 10 nap alatt hajtotta végre. Azt a kendÅ‘t pedig, amelyen a császár a parancsot Hamzsa bégnek továbbította, Nasuf aga, illetve kapitány, aki Hamzsa bég távollétében Pécsett helyettesítette, titokban elküldte Zrínyi Miklós grófnak Szigetbe.”

A török ármádia az eszéki hídon vonul...

lásd. Budina Sámuel krónikája. In: Zrínyi énekek és feljegyzések. szerk. Frankovics György. Pécs, 2002. 25-26.