Szigetvár török ostromának katonai biztosítása.

„…mondják, köztörökök között az a hír, hogy Szigetre jönnének, de senki bizonnyal nem tudja.”

1566. július 21-én és az utána következÅ‘ napokban – amíg a szultáni fÅ‘sereg átkelése folyamatosan zajlott a Dráván, a hódoltsági szandzsákok csapatait a török katonai fÅ‘parancsnokság – a szultán, a nagyvezér és a pasák tanácskozásának megfelelÅ‘en – úgy igazítja, hogy biztosítsa az elkövetkezÅ‘ ostromműveletek zavartalanságát. Vagyis azt, hogy a Sziget alá szálló fÅ‘sereget semmilyen váratlan meglepetés szerű támadás semelyik irányból ne érhesse, a keresztények felmentÅ‘ szándékairól hamar értesülhessenek és azt elháríthassák, valamint nagyon fontos ostromtüzérség – amelyet a Dunán szállítottak – kirakodása is megkezdÅ‘dik Mohácsnál…

A török szultán hada átkelt a Dráván. A száguldó lovasok – elsÅ‘sorban is a felderítés céljából, másrészt a szigeti védÅ‘k éberségének kipuhatolása miatt – nagy számú csapatokkal rajzanak ki a Siklós alatti török táborból – amelynek védelmét állandó 8-ezer fÅ‘s haddal „három bég Å‘rzi” – és eljutnak az ormánsági Kisasszonyfalváig (a mai Kisasszonyfa nevű faluig), amely akkor az Istvánffyak birtokában állt, s amely már csak egy lófutásnyi idÅ‘re és távolságra fekszik Szigetvártól. A gyülekezÅ‘ törökök – a siklósi táborukon kívül – egyébként több nagyobb tábort építenek ki, így az eszéki híd közelében – melynek védelme a Simontornya bégjének a feladata volt – Baranyavárnál, aztán Mohács közelében Lippónál.

Mohácson ezalatt Száli Mohamed pasa az anatólia seregtesttel állomásozik, és felügyeli a török tüzérség kirakodását. Ennek száma bizonytalan. A török források – vélhetÅ‘en túloznak mikor – közel 300 ágyút sorolnak fel. A valósághoz közelebb áll, hogy a szultáni had körülbelül 20 nagy ostromágyúval és 200 különbözÅ‘ nagyságú löveggel érkezett a magyarországi hadjáratra. Ezeket eztán vontatással és nagyszámú katonai biztosítással indítják Szigetvár alá. Mindeközben a szultáni had elÅ‘védje – melyet a boszniai pasa és a karamániai pasa csapatai alkotnak – Siklós irányából elindult, hogy Pécs alatt szálljon táborba.

A szigetiek Orosztonyi Péter tiszttartó levele szerint nem tudják – de nagyon jól sejtik – hogy a török ellenük jön. Ezért létfontosságú, hogy „nyelveket” fogjanak, vagyis török hadifoglyokat ejtsenek, akiktÅ‘l pontosabb információkat szerezhetnek. Szigeti védÅ‘k gyalogos és lovas csapatai ezért mind a vártól keletre esÅ‘ területeken cirkálnak és leskelÅ‘dnek. Ugyancsak Orosztonyi PétertÅ‘l tudjuk, hogy egy ilyen felderítÅ‘ gyalog egység elfogja a pécsi Naszuf bég öccsének egy csapatát…

Mindeközben a hódoltsági török csapatok jóval távolabb Szigetvártól a Dunántúlon úgy mozognak, hogy az esetleges felmentÅ‘ szándékot meggátolják. Egy nagyobb török kontingens állomásozik a dél-dunántúli területeken, Somogy vármegyében Segesd környékén, de sokkal jelentÅ‘sebb számú az a török sereg, amely Bottyán falu környékén (a mai Szabadbattyán) van állásban, Székesfehérvár közelében, azzal a feladattal, hogy a királyi hadak mozgását mind Buda felé, mind Szigetvár felé figyelje és meggátolja. A török felderítÅ‘k elszáguldanak végig az észak-dunántúli részeken egészen GyÅ‘r és Komárom alá, hogy a gyülekezÅ‘ királyi hadsereg számít és szándékét kikémleljék.

A török akindzsik és más gyors mozgású csapatok azt is parancsba kapják, hogy kezdjék el a föld népének összefogdosását és a török ostromtáborhoz való terelését, hiszen kell majd a munkáskéz. Ezt hamar megtudhatja a magyar védelem is, hiszen nem csupán a Dráván túlról, Szlavóniából és a SzerémségbÅ‘l, nem csak Tolnából és Baranyából, de éppen a somogyi Segesd környékérÅ‘l is nagy számmal indítják meg a falvak férfi népét, hogy a szigetvári ostromhoz hasznosan szolgáljanak. A szerencsétlen jobbágyok – ha csak tehették – mindenüket hátra hagyva menekültek nyugat felé; mondják Kanizsa környékén óriási torlódást és rendetlenséget okoztak e menekülÅ‘ szekereikkel.