1566 - 05 - Allah irgalma legyen vele

„Allah irgalma legyen vele!”


Nagy Szulejmán szultán parancsára a nagyharsányi táborban Arszlán budai pasa kivégzik. A török fősereg tovább indul Szigetvár alá.

 

1566. augusztus 3-án a szultáni fősereg már Siklós és Nagyharsány térségében táborozott. Ide érkezett meg a szultáni parancsra a budai pasa, Arszlán. A szultán igen dühös volt budai vezérére önálló akciója miatt, melyet Palota ellen indított, s főként azért, mert kudarcot vallott, s ez nem csak Palotánál jelentkezett, hanem ennek következményeként veszett el Veszprém, Tata, Gesztes és néhány kisebb vár. S bár Arszlán pasa azért érkezett, hogy a szultáni kegyelmet könyörögje ki, sorsa már eldöntetett. A szultán nem is fogadta, ha nem a nagyvezér, Szokollu (vagy Szokolovics) Mohamed nagyvezér elé vezették, aki a török források szerint gyalázatos szavakkal fogadta és nyomban végre hajtatta rajta a szultán ítéletét. Szelaniki Musztafa krónikájában írta, hogy bár a nagyvezér könyörgött a szultánnak, hogy legalább a díván elé vigyék az ügyét, de a szultán hajthatatlan volt:

„A déli imádság idejére Arszlán pasa tizenöt vértes és sisakos, erős és derék emberrel hirtelen a nagyvezíri sátorhoz érkezett. A nagyvezír benn volt a sátorban… Mindenki kiment őt (Arszlán pasát) megnézni és nagy sokaság lett ott. Eközben a nagyvezír is kiment és Arszlán pasát meglátva így szólt: Mi újság? Miért jöttél? A sereget kire bíztad? Mit szólsz? A padisah őfelsége neked beglergébséget adott. Szégyen nevedre, őrült vagy-e? A padisah őfelsége kormányzást bízott rád, te pedig meggondolatlanságból az iszlám nép váraiba hitetleneket vittél. Hé! Átkozott! Csaus basi, távolítsd el ezt az istentelent!”

Eztán Arszlán keservesen mondta, hogy ő a padisahhoz jött „jelenteni valója van”, két levelet is elővett, amelyet a nagyvezér elvett tőle, majd a kivégzésnél jelenlévő történetíró így meséli el a további eseményeket. Amikor a hóhért, Kászim nevezetűt nem találták – noha előtte már a nagyvezér sátrába rendeltetett, akkor egy Tori Ali nevezetű lépett elő, akinek a nagyvezér megparancsolta – emígy: „Távolítsd el ezt a piszkot!” Ekkor a budai pasát megragadták és

„kivonszolták a sátor elé, valami Ajasz nevű egyén így szólt a pasához: Ezen a múlékony világon semmi sem maradt már számodra látnivaló. Bűnbánattal és egyistenhívőséggel most költözz át a másvilágra! Én, szegény (ti. Szelániki Musztafa) is jelen voltam ott s hallottam, mikor megfordulva így szólt a hóhérnak, Arszlán pasa: Mester! A veled hozott kardhüvelyt gyorsan ürítsed ki s a kisujjadat erősen tartsd! – S a hóhér valóban jól is vágott. Allah irgalma legyen vele! Azon éjjel egy terítőt húztak föléje és várakoztak. Lovát, lótakaróját, szolgáit és övében rejlő pénzét, aranyserlegét és poharait a kincstár számára lefoglalták. Beglerbégségét Musztafa boszniai bégnek (Szokollu Mohamed nagyvezír testvérének) adományozták.”

 

E véres intermezzot később a másik török történetíró (a Pécsett született) Ibrahim Pecsevi emígy summázta: „A pasa a politika tőrével a vértanúk seregéhez csatoltatott…”
Másnap augusztus 4-én a fősereg tovább vonult. A források szerint Pécs alatti mezőn még egyszer megálltak és rövid hadiszemlét tartottak. Eztán a szultán parancsa szerint felgyorsították menetüket azáltal, hogy a nehéz málhát és poggyászt, illetve a tüzérséget erős őrizettel kísérve – azt hátra hagyva siettek Sziget felé. Régi hadi szabály szerint elől ment a szultáni tábor előtt jó két órányi járóföld távolságban egy 12-ezres janicsár had, aztán következtek a derék had s maga a szultán. Így érkeztek meg Szentlőrincre.