„Allah irgalma legyen vele!”

Nagy Szulejmán szultán parancsára a nagyharsányi táborban Arszlán budai pasa kivégzik. A török fÅ‘sereg tovább indul Szigetvár alá.

1566. augusztus 3-án a szultáni fÅ‘sereg már Siklós és Nagyharsány térségében táborozott. Ide érkezett meg a szultáni parancsra a budai pasa, Arszlán. A szultán igen dühös volt budai vezérére önálló akciója miatt, melyet Palota ellen indított, s fÅ‘ként azért, mert kudarcot vallott, s ez nem csak Palotánál jelentkezett, hanem ennek következményeként veszett el Veszprém, Tata, Gesztes és néhány kisebb vár. S bár Arszlán pasa azért érkezett, hogy a szultáni kegyelmet könyörögje ki, sorsa már eldöntetett. A szultán nem is fogadta, ha nem a nagyvezér, Szokollu (vagy Szokolovics) Mohamed nagyvezér elé vezették, aki a török források szerint gyalázatos szavakkal fogadta és nyomban végre hajtatta rajta a szultán ítéletét. Szelaniki Musztafa krónikájában írta, hogy bár a nagyvezér könyörgött a szultánnak, hogy legalább a díván elé vigyék az ügyét, de a szultán hajthatatlan volt:

„A déli imádság idejére Arszlán pasa tizenöt vértes és sisakos, erÅ‘s és derék emberrel hirtelen a nagyvezíri sátorhoz érkezett. A nagyvezír benn volt a sátorban… Mindenki kiment Å‘t (Arszlán pasát) megnézni és nagy sokaság lett ott. Eközben a nagyvezír is kiment és Arszlán pasát meglátva így szólt: Mi újság? Miért jöttél? A sereget kire bíztad? Mit szólsz? A padisah Å‘felsége neked beglergébséget adott. Szégyen nevedre, Å‘rült vagy-e? A padisah Å‘felsége kormányzást bízott rád, te pedig meggondolatlanságból az iszlám nép váraiba hitetleneket vittél. Hé! Átkozott! Csaus basi, távolítsd el ezt az istentelent!”

Eztán Arszlán keservesen mondta, hogy Å‘ a padisahhoz jött „jelenteni valója van”, két levelet is elÅ‘vett, amelyet a nagyvezér elvett tÅ‘le, majd a kivégzésnél jelenlévÅ‘ történetíró így meséli el a további eseményeket. Amikor a hóhért, Kászim nevezetűt nem találták – noha elÅ‘tte már a nagyvezér sátrába rendeltetett, akkor egy Tori Ali nevezetű lépett elÅ‘, akinek a nagyvezér megparancsolta – emígy: „Távolítsd el ezt a piszkot!” Ekkor a budai pasát megragadták és

„kivonszolták a sátor elé, valami Ajasz nevű egyén így szólt a pasához: Ezen a múlékony világon semmi sem maradt már számodra látnivaló. Bűnbánattal és egyistenhívÅ‘séggel most költözz át a másvilágra! Én, szegény (ti. Szelániki Musztafa) is jelen voltam ott s hallottam, mikor megfordulva így szólt a hóhérnak, Arszlán pasa: Mester! A veled hozott kardhüvelyt gyorsan ürítsed ki s a kisujjadat erÅ‘sen tartsd! – S a hóhér valóban jól is vágott. Allah irgalma legyen vele! Azon éjjel egy terítÅ‘t húztak föléje és várakoztak. Lovát, lótakaróját, szolgáit és övében rejlÅ‘ pénzét, aranyserlegét és poharait a kincstár számára lefoglalták. Beglerbégségét Musztafa boszniai bégnek (Szokollu Mohamed nagyvezír testvérének) adományozták.”

E véres intermezzot késÅ‘bb a másik török történetíró (a Pécsett született) Ibrahim Pecsevi emígy summázta: „A pasa a politika tÅ‘rével a vértanúk seregéhez csatoltatott…”
Másnap augusztus 4-én a fÅ‘sereg tovább vonult. A források szerint Pécs alatti mezÅ‘n még egyszer megálltak és rövid hadiszemlét tartottak. Eztán a szultán parancsa szerint felgyorsították menetüket azáltal, hogy a nehéz málhát és poggyászt, illetve a tüzérséget erÅ‘s Å‘rizettel kísérve – azt hátra hagyva siettek Sziget felé. Régi hadi szabály szerint elÅ‘l ment a szultáni tábor elÅ‘tt jó két órányi járóföld távolságban egy 12-ezres janicsár had, aztán következtek a derék had s maga a szultán. Így érkeztek meg SzentlÅ‘rincre.