1566 - 06 - Szulejmán megérkezik Szigetvár falai alá

„Isten hozott benneteket! Ezután egy még félelmetesebb ágyúgolyót lőttek, mellyel mintegy az volt a szándékuk mondani: ilyenek a mi fegyvereink, melyekkel veletek harcolni fogunk!”

 

1566. augusztus 5-én Nagy Szulejmán szultán teljes felvonuló haderejével megérkezik Szigetvár alá, és elkezdi a város ostromát…

 

A szultán 1566. augusztus 6-án táborozott le Szigetvár alatt és hatalmas seregével megkezdte a mocsaraktól körül ölelt város ostromát. A „magyar Livius", Istvánffy a török szultán táborba szállását, oly képpel festi le, hogy érzékeltesse az ellenség óriási számbeli fölényét (felidézve – a Hérodotosznál olvasható – antik példát, mikor a spártaiakkal szemben álló perzsák annyian voltak, hogy egyszerre kilőtt nyilaikkal elhomályosították a napot):

"…Szolimán testőrlovasságával és a rabló akindzsi lovasokkal s csapatai egész zömével, melyekről azt mondják, hogy a janicsárokon és az aszap gyalogosokon kívül, körülbelül százezret tesznek ki, Sziget közelébe érkezett, s zöld színű hatalmas és terjedelmes sátrát Zsibótnál – a faluból tanya lett –, (…) az ágyúk lőtávolán kívül feszítették ki (…). A sereg a dombokon és hegyeken hosszú sorban telepedett le. Amint a szultán megérkezett, minden hadigépet és ágyút, melyek nagyszámúak voltak és szokatlan nagyságúak, valamint a janicsárok és aszapok puskáit is egyszerre lőtték ki. Oly borzalmas robaj és dörej támadt, hogy a föld megremegett, az ég és a levegő a lőpor füstjétől és szagától betelt, s mint valami hatalmas mennydörgés, messzi távolságra, egészen Kanizsáig és Lindváig is hallható volt.”

 

A török források hosszan sorolják seregük hatalmas számát és így írtak:

„Az iszlám seregével a síkság és a halmok egészen megteltek, mert oly roppant sokaság volt itt, hogy azt kimondani nem lehetett. Mikor Isten segítségével egy magas halom tetejére felértek, látták, hogy a nevezett vár egy nagy síkságon emelkedő domb tetején fekszik, úgy, hogy minden oldalról nádas és mocsár veszi körül. Épületei, bástyái és falai pedig erődítésnek tökéletes módja szerint épültek. Különösen a belső vár olyan erős, hogy aki csak látta, eszét vesztve elámult és így kiáltott fel: ’Teremtő Isten! Hogyan bír az ember ezen győzedelmeskedni!?’ A hitetlenek egy pillanatig sem álltak tétlenül, működtették a puskákat, a szakállasokat, a zarbuzan, a kolombur és badaluska ágyúkat. Egy percnyi időt nem hagytak, nem engedtek a várhoz közeledni. Midőn a padisah őfelsége leszállt a lováról és sátorába tért, a pokolra való hitetlenek egy nagy golyót lőttek a seregre, mintegy azt mondva vele: „Isten hozott benneteket! Ezután egy még félelmetesebb ágyúgolyót lőttek, mellyel mintegy az volt a szándékuk mondani: Ilyenek a mi fegyvereink, melyekkel veletek harcolni fogunk!”

 

A vár környékének megszállását körültekintően folytatták a törökök; lényeges volt, hogy a janicsárok elit seregének java a várostól keleti irányba az Óváros Pécsi kapuja előtti térségben fogalt állást – várható volt tehát, hogy a támadások itt lesznek a legádázabbak és legvérengzőbbek. Az anatóliai hadtest a város nyugati oldalán helyezkedett el, s itt ütötte fel táborát a török műszaki alakulatok vezére a zseniális tehetségű Ali Portug bég – lévén itt volt az ő munkájára a legnagyobb szükség, hiszen a töltésgát elvágása (akárcsak tíz évvel korábban, 1556-ban) a vár megközelítéséhez elkerülhetetlen volt. Itt táboroztak le a magyarországi hódoltsági szandzsákbégek csapatai is. Az Újváros alatt délről és a keleti oldalon táboroztak le a ruméliai hadtest katonái, akiket Ahmed pasa beglerbég vezetett. A szultán sátrát és főhadiszállását is itt, a keleti oldalon állították fel. Állítólag egy lövés a várból azonban elsodorta a szultáni tábornak egyik sátrát (célzott lövés volt-e vagy eltévedt lövés?), mindenesetre úgy vélték itt nem biztonságos, és ekkor telepedett a szultáni főhadiszállás feljebb, úgy 3 kilométernyire Szigettől északkeleti irányba, vélhetően az egykori Semléken, avagy a mai Turbék közelébe.

 

A harc már az első nap elkezdődött, amelyben főleg a védők voltak nagyon aktívak, hiszen a megérkező oszmán had elfáradt az úton s a táborozás munkájával, és a tábor megerődítésének munkájával volt elfoglalva. A védők egy különítménye kitört és foglyul ejtett 60 törököt, akiket Zrínyi irgalmatlanul felnyársaltatott, s a törökök előtt elrettentésül jól láthatóan felállítatott. A török krónikák mindenütt megemlékeznek róla, hogy a török táborban mindenki tudta, hogy a szultán vagy meghal, vagy elfoglalja Szigetet, ezt várja minden katonájától is. Nagy volt a harci elszántság. A 2 300 fős védők legnagyobb dilemmája az volt, mi legyen a védelem stratégiája, a hosszan elnyúló város és vár védműveit mindenhol arányos erővel védelmezni, avagy visszahúzódni egy kisebb, de jól védhető szakaszba? Az előbbit választották, s ezt annak is köszönhették, hogy számos tapasztalt tiszt – akik már tíz évvel korábban is az ostrom alatt szolgáltak, éppen azon ostromtapasztalatokkal érveltek. Zrínyi elfogadta tanácsukat és végleg felkészültek az elkövetkező harcra.

 

Istvánffy. 338-339.