1566. augusztus 7-én az ostromló török hadsereg elsÅ‘ lépcsÅ‘ben – avagy az ostrom elsÅ‘ fázisában – megkezdi a szigetvári védelmi rendszer legdélebbi elemének az Újvárosnak a támadását…

Budina Sámuel krónikája minderrÅ‘l emígy számolt be:

„Augusztus 7-én a törökök a berkekbÅ‘l és a mezÅ‘krÅ‘l szedett vesszÅ‘kbÅ‘l kosarakat fontak, azokat földdel töltötték meg és az Újvároshoz hordták. Azután sáncokat hánytak, azokat árokkal és földhányással megerÅ‘sítették. Ezekre hajítógépeket és ágyúkat vontattak, ügyesen álcázták Å‘ket, s innen támadták állandóan a mieinket, akik az Újváros kapuja mellett emelt kerítések mögött tartózkodtak. Azon a napon a mieink heves ágyúzása miatt mégsem értek el semmi eredményt. A janicsárok is, amikor megközelítették a kerítéseket, heves harcokat vívtak a mieinkkel. A mieink közül csak egy, de közülük sokan pusztultak el ebben a harcban. Zrínyi gróf ezen a napon elrendelte, hogy az összes kerítést, kertet és fákat vágják ki és égessék el (ezzel azt kívánta megelÅ‘zni, ha a védelem feladja a pozícióit és visszahúzódik, akkor az elÅ‘renyomuló ellenségnek az újonnan megszállt területen semmiféle fedezéke ne legyen), mindkét városrésznek a kapuit zárják be, s utána földdel kitöltve erÅ‘sítsék meg. Aznap este és csütörtökön kora reggel, majd késÅ‘ este a törökök folytatták a sáncépítést. A janicsárok az árokba húzódtak, hogy az ágyúk ártalmától mentesek legyenek, a föld alá bújtak és elrejtÅ‘ztek.”

lásd. Budina Sámuel krónikája… In: Zrínyi énekek és feljegyzések. szerk. Frankovics György. Pécs. 2002. 33.

A sáncok ásása az Újváros déli oldalán. A mai Vasútállomás környékének vonalában, az egykorú török miniatúra ábrázolásán. Ezt a sáncot, egyébként Matthias Zündt 1566-os - közismert - rézmetszetén is hangsúlyosan ábrázolja