„…az álla hosszú szakállostul halálos találással elvitetetnék, és elszaggattatván az torka s gégéje hirtelen leesnék, és sok vér omolván ki belÅ‘le azon órában meghalna.”

Épülnek a bástyákat közelítÅ‘ ostromtöltések; Ali Portugot halálos lövés éri.

1566. augusztus 20-án és az elkövetkezÅ‘ napokban, az Óváros elfoglalását és a duzzasztó gát átvágását követÅ‘en, mikor a tó meder eléggé kiszikkadt az augusztusi perzselÅ‘ forróságban, a törökök megkezdték a déli oldalon a bástyákat közelítÅ‘ ostromtöltések megépítését, mely munkálatokat Ali Portug vezette. Hogy a munkálatok gyorsan és zavartalanul haladjanak, mindkét célzott bástyától – alig 150 méternyire – tüzérséget, ágyúállásokat telepítettek, hogy a védÅ‘ket a falakról elűzzék, akik igen erÅ‘s tűzzel zavarták az ostromtöltések építését. Itt ezen a veszélyes helyen elsÅ‘sorban az ide hajtott magyar jobbágyokkal, és keresztény rabszolgákkal dolgoztatott a török hadvezetés. A vérveszteségek óriásiak voltak. Egyes leírásokban – mint Ortellius említés tesz róla – ez annyira felháborította Zrínyit, hogy bosszúból a várfalakon, jól látható helyeken 300 török hadifoglyának elütette a fejét.

A tűzharc az ostromlók és a védÅ‘k között olyan heves volt, hogy egy ízben, csaknem a nagyvezér, Szokollu Mohamed pasa is áldozatul esett – egy ágyúlövedék becsapódása elÅ‘l az utolsó pillanatban rántották el testÅ‘rei. A bástyákat közelítÅ‘ ostromtöltések – amit a védÅ‘k csak „hegy”-nek neveztek – széles alapokon nyugvó rámpa-jellegű 7 méteres magasságot meghaladó fagerendázattal, rÅ‘zsekötegekkel és földdel erÅ‘sített építmények voltak, melyek a várfalak magassága felé emelkedtek.

„Egészen erÅ‘dítmény benyomását keltették… A janicsárok itt takartan és fedezékben állottak s innen úgy támadták a falakat, hogy azokon a szüntelen ágyúzás miatt senki sem maradhatott.”

Egy kém szerint onnan „behajigálhatnak, lűhetnek rájuk, s onnan belül nappal nem lűhetnek, csak éjjel amit lűhetnek. Mert nappal sok számtalan lövés esik onnéjt, onnéjt belül csak egyet lűnek.” Ali Portug ezentúl egy olyan kerekeken mozgatható ostromszerkezet is épített, amelyet már az 1565-ös máltai harcban kipróbáltak: 42 nagy szekeret kapcsoltak össze láncokkal és gerendavázzal, hogy 14 egymás mögötti sorban 3-3 szekér volt egymás mellett, s a mozgatható alkalmatosság ledeszkázott tetején biztonságos fedezéket nyújtó lÅ‘állást képeztek ki. Ezt az ördöngös instrumentumot jobbágyok tömegével tolathatták a töltés tetején elÅ‘re, és róla akartak egy erÅ‘s fegyveres csapattal behatolni a vár bástyájára.

Amikor a monumetális szerkezet épült egy lövés a várból a munkálatot irányító Ali Portugot is eltalálta és olyan súlyosan sebesítette meg, hogy hamarosan meghalt. Istvánffy írta:

„…parancsolva forgódik, egy öreg Margarita nevű tarackból (egy érdekesség: egy „Margit” nevű nagy ágyúról van tudomásunk, melyet még Török Bálint öntettett volna – mikor a vár földesura volt – s ez az ágyú tudomásunk szerint az 1556-os ostrom idején ellenséges találatot kapott, ha ugyan arról az ágyúról van szó, akkor úgy tűnik sikerült megjavítani, anno) vasgolyóbissal az várból meglÅ‘ttetik, úgy hogy az többi tagjai épen maradván, az álla hosszú szakállostul halálos találással elvitetetnék, és elszaggattatván az torka s gégéje hirtelen leesnék, és sok vér omolván ki belÅ‘le azon órában meghalna.”

Istvánffy azzal folytatja, hogy a szultán igen keserülte és bánta nevezetes és zseniális tüzér fÅ‘tisztje halálát. Azt is tudatja a „magyar Livius” hogy valamikor Lusitániából (avagy Portugáliából) kalózok hurcolták el, és a híres Hajreddi Barbarossa pasa foglya lett, aki mellett megtanulta a hadakozás művészetét… innen került a szultáni seregbe és kivételes tudása és képességei emelték egyre magasabb tisztbe. Halála után helyettese, Szeifed pasa irányította tovább a tüzérséget és az ostromszerkezeteket építÅ‘ munkásokat.