„…sárkánytámadású, tigris rohamú erÅ‘s szívű janicsárok…a vízként rohanó sereg…”

A szigeti vár egyre nagyobb nyomás alatt.

1566. augusztus 26-án és az azt követÅ‘ két napban folyamatosan építik a közelítÅ‘ töltéseket a vár eléréséhez a törökök…

A munkálatok mellett a várat folyamatosan lövi a török tüzérség, s a délnyugati oldalon a janicsárok „vízként áradó serege” támadással próbálkozik. Ez azonban keservesen és véresen összeomlik a szigeti vitézek heves tüzelése miatt. A török támadás, valójában inkább egy meggondolatlan roham volt, egy tapogató próba az ellenfél erejének kifürkészésére.

A védÅ‘k ágyú- és puskatűzzel lÅ‘tték halomra a támadókat, sokan a mederbe estek, amelynek sáros iszapos fenekébe ragadtak és könnyű célpontjai voltak a lövészeknek. Állítólag 2-ezer fÅ‘s vesztesége volt az ostromlóknak, elesett számos tiszt, az egyiptomi beglerbég és jó néhány bég.

A töltésrÅ‘l menekülÅ‘ Ali janicsáragát elfogták, s nem sokára Zrínyi parancsára karóba húzták. Az összeomlott roham során két török hadi zászló is a védÅ‘k kezébe került. A védelem sem nyugodhatott: Zrínyi látván a délnyugati szöglet ellen irányuló török támadási szándékok gyakoriságát, jól megértette, hogy az oszmánok itt tartják a legalkalmasabbnak a betörést a várba, ezért a megerÅ‘sítésére szükség volt. Így a bástyában – mely a lövésektÅ‘l ige rongált volt, a bejáratnál egy harántgátat – valójában cölöpfalat, palánlot emeltek, mely elÅ‘tt árkot ástak, s az árok és a palánk közötti részben nagy mennyiségű puskaport is elástak, tömörítettek tűzre kész állapotba – mintegy „aláaknázva” azt a területet.

Amíg a délnyugati oldalon ilyen hevességgel folyt a harc és épült a töltés, akként hamarosan délkelet felÅ‘l is felmagasodott a töltés az ostromlók munkája során. A falon és bástyákon mutatkozó szigetieket a sáncok mögött rejtÅ‘zÅ‘ török puskások tüze folyamatosan veszélyeztette, ilyen tűzfedezett mellett a védelem érdemben nem igen gátolhatta a munka gyors elÅ‘rehaladását. Ennek tetÅ‘zéseként a száraz idÅ‘ és a forróság eléggé hamar elérte azt, hogy a tófenék megszáradjon, így a BelsÅ‘vár – nyugat, északnyugati irányból való – támadása a HárserdÅ‘ irányából lehetségessé vált. Itt is töltésen keresztül közeledett a várfalakhoz a török. A gyűrű fokozatosan szorult és egyre nagyobb nyomás nehezedett a szigeti védelemre, eközben a keresztény felmentÅ‘ had táborából, GyÅ‘r alól még nem mozdult el…