1566 - 22 - A túlélők

A túlélők...

 

Kevésbé ismert, de történelmi tény, hogy a hősi harcban nem mindenki veszett el. Sokan elmenekültek már a török megérkezése előtt is (egyébként a végvári időszakban a kutatások tükrében állítható, hogy a lakosság elégé mobil volt a településen). Arról is szóltunk már, hogy a nők és a gyerekek nagy részét fogságba vetették; a krónikások megemlékeznek arról, hogy nagy veszekedés támadt a törökök között az értékes zsákmány elragadásakor.

 

Azt is tudjuk, hogy Alapy Gáspár - valljuk be a többi bajtársához mérten eléggé dicstelenül (de ne vessünk rá követ!) - aki pedig Zrínyi helyettese volt túlélte az utolsó összecsapást; vélhetően úgy, hogy nem vett részt benne, hanem török fogolynak, vagy holmi szolgának álcázta magát, így menekülhetett meg (később Zrínyi Miklós fia, György kiváltotta a fogságból és Kanizsa élén is szolgált, illetve horvát főméltóságként halt meg 1572-ben); mások is elrejtőzve és álruhába öltözve menekültek meg a haláltól, de nem a rabságtól.

 

Aztán egészen hihetetlen történeteket is hozott a sors, mint Örsics István esete, akit noha le akartak vágni, de akkor felbukkant egy török katona, bizonyos Haszán, aki egykor az ő foglya volt és most megmentette őt...

 

Megmenekültek között név szerint tudunk Siklósi Miklósról református prédikátorról, aztán arról a néhány vitézről, akik gályarabságra kerültek, de szerencséjük nem hagyta el őket, mert egy összeütközés alkalmával a tengeren a törökkel összeütköző keresztények felszabadították őket: Zimányi Pál, Ormány János és Forró Balázs. Ennek ellenére ők voltak a kevesebben. A védők nagy része vagy a kirohanáskor, vagy a törökök azt követő betörésekor mind odaveszett.

 

Tisztelet és dicsőség a nevükre és emlékükre!


Egykorú német röplap ábrázolása az 1566-os küzdelmekről Gyuláról és Szigetről tudósít.