A túlélÅ‘k...

Kevésbé ismert, de történelmi tény, hogy a hÅ‘si harcban nem mindenki veszett el. Sokan elmenekültek már a török megérkezése elÅ‘tt is (egyébként a végvári idÅ‘szakban a kutatások tükrében állítható, hogy a lakosság elégé mobil volt a településen). Arról is szóltunk már, hogy a nÅ‘k és a gyerekek nagy részét fogságba vetették; a krónikások megemlékeznek arról, hogy nagy veszekedés támadt a törökök között az értékes zsákmány elragadásakor.

Azt is tudjuk, hogy Alapy Gáspár - valljuk be a többi bajtársához mérten eléggé dicstelenül (de ne vessünk rá követ!) - aki pedig Zrínyi helyettese volt túlélte az utolsó összecsapást; vélhetÅ‘en úgy, hogy nem vett részt benne, hanem török fogolynak, vagy holmi szolgának álcázta magát, így menekülhetett meg (késÅ‘bb Zrínyi Miklós fia, György kiváltotta a fogságból és Kanizsa élén is szolgált, illetve horvát fÅ‘méltóságként halt meg 1572-ben); mások is elrejtÅ‘zve és álruhába öltözve menekültek meg a haláltól, de nem a rabságtól.

Aztán egészen hihetetlen történeteket is hozott a sors, mint Örsics István esete, akit noha le akartak vágni, de akkor felbukkant egy török katona, bizonyos Haszán, aki egykor az Å‘ foglya volt és most megmentette Å‘t...

Megmenekültek között név szerint tudunk Siklósi Miklósról református prédikátorról, aztán arról a néhány vitézrÅ‘l, akik gályarabságra kerültek, de szerencséjük nem hagyta el Å‘ket, mert egy összeütközés alkalmával a tengeren a törökkel összeütközÅ‘ keresztények felszabadították Å‘ket: Zimányi Pál, Ormány János és Forró Balázs. Ennek ellenére Å‘k voltak a kevesebben. A védÅ‘k nagy része vagy a kirohanáskor, vagy a törökök azt követÅ‘ betörésekor mind odaveszett.

Tisztelet és dicsÅ‘ség a nevükre és emlékükre!

Egykorú német röplap ábrázolása az 1566-os küzdelmekrÅ‘l Gyuláról és SzigetrÅ‘l tudósít.