„…Jól esméred magadat, hogy karddal, azmivel jámbor vitézemberek szoktak ellenségnek ártani, nem vagy elég reá, tehát árulóul, latorul, ebül hazudsz.”

Új pasa Budán… Thúry György, Enyingi Török Ferenc és Gyulaffy László közösen hívják ki bajra az új budai pasát.

1566 augusztus elsÅ‘ felében a kivégzett Arszlán pasa helyére a szultán új budai helytartót helyezett a nagyvezér Szokollu (vagy Szokolovics) Mohamed pasa öccsét, Szokollu Musztafa pasát. Ehhez kapcsolódik egy érdekes fejlemény. Amikor Szokollu Musztafa pasa átvette hivatalát fenyegetÅ‘ hangú levélben követelte Palota átadását, valamint Veszprém és Tata visszaadását a szultánnak…

„Tudott dolog, hogy Szolimán szultán 1566-ban Orszlán basa kivégzése után a jeles és vitéz Musztafát nevezte ki budai basává. Nem tudjuk, mi történt közte és Thúry György között. (Musztafa hivatallépésekor levelet küldött Palotára – ahol ekkor Thúry György öccse, Márton volt a kapitány, és követelte a nem rég ostromolt Palota, valamint az ellentámadásban visszafoglalt Veszprém, Tata és más várak visszaadását – az akcióról lásd a júliusi bejegyzéseket itt) Csak annyi bizonyos, hogy Musztafa megsértette az ekkor élÅ‘ végbeliek három ’tündöklÅ‘ csillagát’: Enyingi Török Ferenc országos fÅ‘kapitányt, Gyulaffy Lászlót és Thúry Györgyöt.

Ezek aztán együttesen halálos viadalra hívták ki Musztafa basát. A kihívó levél elejét Török Ferenc írta:

’Az te leveled – írja – megértettük, kibÅ‘l kitetszik minden embertelenséged; mert ha te fÅ‘ember volnál s jámbor, ki tisztességedet szereted, efféle hazug, álnok latorsággal nem kereskednél. Mert azt te magad tudod, hogy amirÅ‘l te minekünk írsz, abban hazudsz, mint afféle embersége elfeledett, ki a mi tisztességünkbe álnokul, mordályul akarsz praktikálni… Jól esméred magadat, hogy karddal, azmivel jámbor vitézemberek szoktak ellenségnek ártani, nem vagy elég reá, tehát árulóul, latorul, ebül hazudsz.’

Ez ékes bevezetés után Török Ferenc fÅ‘kapitány uram elÅ‘adja, hogy a jelen mocskos levél mását a török császár portájára is elküldi (tehát Szigetvár alá az a török ostromtáborba), a vitéz basák és bégek között is elterjeszti hadd szégyenkezzék Musztafa! Mi – írja – szabad nemzet vagyunk, uraságunk és becsületünk is vagyon, de te Musztafa hitvány rab vagy, s minden órában nyakadban az istráng, mint a budai Orszlán basának! Miután Török Ferenc uram ily módon vérig sértegette Musztafa basát halálos viadalra hívta ki Å‘t. Aztán Gyulaffy László folytatta a levelet:

’Ha – írja – a véletlen szerencse Török Ferenc uram kardjától megtartaná hitvány éltedet, én akarom rajtad keresni tisztességemet, de nem hazug nyelvvel mint te, hanem éles szablyával!’

A levél végének a módját aztán a palotai hÅ‘s, Thúry György adja meg, írván:

’Továbbá én, Thúry György, mikor te mindezekbÅ‘l megmaradnál is, az én tisztességemet meg akarom oltalmazni úgy mint vitéz ember szokta a tisztességét oltalmazni, s nem álnokul, hamis, hazug nyelvel, mint te! Erre harmadnapig választ tégy, ha elkezdted; mert aztán mind bégeknél, basáknál, még a te császárodnál is olyan leveleket látsz, hogy vagy apád alá kell búvnod, vagy elÅ‘ kell hoznod a te hazug szájadat!’

Mi lett e levélváltás vége nem tudjuk, de annyi biztos, hogy Musztafa basának inába szállt a bátorsága, s hogy a három legelsÅ‘ magyar bajvívónak nem mert, vagy nem akart kiállni.”

 lásd. Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 2010. (reprint) 65-66.

Körmendi-Batthyány hercegi levéltár, Missiles, 1566