Gyula veszedelme…

„Haminkétezer török megszállá Gyulát Petraf besáncolá az maga táborát…”

– írta a költÅ‘ és hadvezér Zrínyi a Szigeti veszedelem című eposzában.

1566. július elsÅ‘ napjaiban Nagy Szulejmán hadserege már a magyarországi Hódoltság területére lépett. A kisebb elÅ‘készítÅ‘ hadműveletek – mint láttuk meglehetÅ‘s intenzitással – ekkor már javában zajlottak. A szultán már Belgrád alatt megparancsolta Pertev pasának, hogy fegyvereseivel vonuljon Gyula vára megvételére. Az ostromra induló török serege erejérÅ‘l nincs biztos forrásunk. Annyi bizonyos azonban, hogy 1566. július 2-án a török elÅ‘hadak már a KÅ‘rös-menti vár alá értek. A gyulaiak kimentek eléjük és a szokásos próbáló harcokba kezdettek. A törökök felvonulását hátráltatta ugyan a folyó magas vízállása, de a műszaki alakulatok beérkezésével immár a derékhad is biztonsággal átkelhetett a vizeken és hozzákészülhetett a gyulai vár módszeres ostromához. Kerecsényi – mint próbált régi fÅ‘tiszt – látva a védelem adottságait a gyulai városrészt és a palánkkal kerített huszárvárat feladva a gyulai vár erÅ‘dítményében vette fel a harcot.

Hogy mi volt Szulejmán szultán szándéka 1566-ban? Nehéz erre pontos választ adni, mivel Szulejmán korábbi hadjárataiban felfedezhetÅ‘ a célpontok kiválasztásának esetlegessége. Mindezek fényében az 1566-os hadjárat okaiként biztosra vehetjük, hogy az erdélyi „báb”, János Zsigmond pozíciójának megerÅ‘sítése miatt indult Magyarország ellen. A szultán a Hódoltság területére lépve még nem tudta, hogy merre vonuljon fel. Belgrádban várakozva még nem látszott, hogy Eger vagy Szigetvár ellen fordul. A Dráva áradása miatt a Dunántúlra való átkelés kétséges volt. A török krónikák tanúsága szerint mind Eger, mind Szigetvár kivívták a szultán haragját, hiszen állandó beütéseikkel és portyáikkal zavarták a hódoltsági török Å‘rségeket, azokat állandóan nyugtalanították.

Amikor Zrínyi 1566 tavaszán már biztos értesüléssel bírt az öreg Szulejmán szultán újabb hódító szándékáról azonnal igyekezett még több erÅ‘t a védelemre koncentrálni, mint ez több levelébÅ‘l is nyilvánvalóan kiderül, amint az is, hogy ugyancsak számított arra, hogy a Porta haragja elsÅ‘sorban Å‘ ellene irányul, és a csapás vélhetÅ‘en Å‘t célozza.

„MidÅ‘n már világos, hogy a legveszedelmesebb ellenség, a török császár hatalmas erÅ‘vel közeledik, hogy nyomorult hazánk ezen maradványát is elpusztítsa s egészen eltörölje és elsÅ‘sorban Szigettel tegyen kísérletet, mely több tartomány védÅ‘bástyája"  (…).

Ugyanitt Zrínyi azt is hangsúlyozza, hogy mint eddig is bátor ellenállásra talál az ellenség: „…mindnyájan bezárkózva megfogadjuk, hogy kívánunk … a kereszténységnek ezen édes és végtelenül elpusztult hazánknak hűségesen és állhatatosan, valamint vidám arccal, vérünk hullásával s ha a sors úgy hozza, fejünk vesztésével is szolgálni…”

E levél – mely az elhunyt nádor özvegyéhez, Nádasdy Tamásnéhoz szólt – azt is elárulja, hogy segítségre van szüksége. A szultán támadása miatti rémület és a dermedt közöny azonban kerékkötÅ‘je volt a cselekvÅ‘ segítségnek. A nádor özvegye csak kevés fegyverest küldött, más dunántúli urak semmit… illetve az a félezer német lovas, amely a Haditanács segítsége volt még az ostrom megindulásakor is csak Csurgón állomásozott, így nem csak hogy akaratuk, de szinte már lehetÅ‘ségük sem lehetett, hogy ekkora létszámú csapatukkal a védÅ‘ket érdemlegesen megsegítsék. Nem is tették.

VégsÅ‘ soron állítható, hogy Zrínyi erÅ‘ gyűjtése, úgy anyagiakban – élelmiszer, muníció, takarmány stb. –, mint emberi erÅ‘ben bizonyságát adja annak, hogy felkészült a vár bátor mindhalálig történÅ‘ védelmére, amelyrÅ‘l nem sokára az uralkodót is tájékoztatta.

Bizonyos, hogy a szultán háborút akart, s olyan követelést támasztott, amelyet a király csak megtagadhatott: ti. Eger, Szigetvár és Gyula török kézbe adását követelte. MegjegyzendÅ‘, hogy bár ez utóbbi, avagy Gyula vára, a törökök stratégiai céljait nem veszélyeztette, mégis annak vitézei gyakran nyugtalanították a törököket, s ráadásul Temesvár eleste óta jelentÅ‘sen megnövekedett a szerepe.

Mikor I. Szulejmán szultán a hadjáratát megindította nyomban megparancsolta a szárnyakon a fÅ‘erÅ‘k fedezését. Ezért indult Pertev pasa Belgrádból Gyula vívására (amelyet ekkor az egykori szigeti kapitány, Kerecsényi László védett), illetve ugyanígy Arszlán budai pasa, aki Palota ellen támadt, amelyet a nevezetes Thúry György védelmezet oly sikerrel, hogy a törökök kudarca a budai pasa fejébe került. Hiszen miközben a szultáni fÅ‘erÅ‘k Magyarország ellen közeledtek, a végvári harcokat kiújító török helytartó Arszlán pasa, nem hogy Palotát ostromolta sikertelenül, de Thúry valamint Gyulaffy László illetve más magyar végvári kapitányok támadásától sem Veszprémet (amelyet a törökök nagyon vitézül védelmeztek), sem Tatát és más kisebb erÅ‘sségeket meg nem oltalmazhatott, azokat mind elveszítette.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. – kézirat

KÁLDY NAGY Gyula: Szulejmán. Bp. 1974. 213.
Gökbilgin TAYYIB: Nagy Szolimán 1566. évi Szigetvár elleni hadjáratának elÅ‘zményei. In: SzEK. 55-58.
SUGÁR. 1976. 149-150.
NÉMETH. 207. vö. Mühimme defteri 6, 628-629/1383 Konstantinápoly 1565. július 9. A Habsburg uralkodóval való békekötés feltételei és körülményei. In: Szultáni tanács… 310-311.

Nagy Szulejmán szultán a magyarországi hadjáratán, 1566-ban. A kép eredeti török miniatúra a Topkapi szeráj múzeum gyűjteményében található.

A miniatúra török nyelvű felirata:

"Szulejmán szultán kán miközben meggyengült egészségi állapotában a szigetvári diadalára vonult, második állomáshelyén - a gyalogosan érkezÅ‘ nagyvezér kíséretében - kocsiba szállt."